Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
is sajnálom, hogy ekként cselekedtem. Oh, nem azért, hogy megtanultam volna azt az egyházi zsargont, amely nélkül lassan már lélegezni sem lehet a mai magyarországi református egyházban. Sokkal inkább azért, hogy a theologiai devalváció kezdetétől írni, jegyezni, krónikába szedni kellett volna minden szavatokat, írásotokat, megnyilatkozásotokat! Micsoda tömegű vádirat lenne ez mindazok ellen, akik magukra vállalták református egyházunk tudatos megrontását - Bibliával kezünkben, palásttal a vállukon... Ámde térjünk csak vissza az újévi agymosás problémájához. Szóval az említett, kiemelt, fémjelzett egyházfői nyilatkozatokat végigolvastam. Itt-ott, ahol nagyon bántóak voltak, megkérdőjeleztem azokat. Körleveled nyomán újból elővettem az aláhúzott és szívódásra méltatott beszédeket. Elárulom neked, megpróbáltam felszívni magamba, gondolkodásnak nézni azokat. Nem sikerült! Sem a gondolkozásomban, sem a szolgálatomban nem tudtam felfedezni még csak egy leghalványabb vonást sem ezekből a beleszívódásra ítélt beszédekből. Elhatároztam, hogy szivacs legyen az elmém, agysejtjeimre ráparancsoltam, a szívemnek megüzentem, hogy nincs ellenkezés, kibújás, mellébeszélés! — szívódni kell! Megint elbuktam. Szivacs-sorsra kárhoztatott agysejtjeim, vérsejtjeim, idegszálaim, akaratom és érzelmi életem, mint valami titkos összeesküvés részesei, egységesen tiltakoztak az újévi püspöki nyilatkozatok ellen. Még ekkor sem adtam fel a küzdelmet. Igazán a szívemre vettem ezt a beleszívódási parancsot. Ha nem vállalod a szivacs szerepét, te gonosz agytekervény, millió ideghúr és vérsejt, hát legyetek mágnessé! Most már nem térhetek ki a beleszívódás elől. A mágnes magához rántja, és nyomban önmagába dolgozza az ilyen gondolat-reszelékeket! Már előre kacagtam, hogy most aztán sikerülni fog! És mégsem sikerült! Képzeld el, megszűnt az agysejtjeim mágnesessége. Idegzetem is megfeszült és lehullott arról mindenféle püspöki nyilatkozat. Megadtam magam. Csupán annyit kérdeztem az agyamtól, a szívemtől, az idegzetemtől: mondjátok meg őszintén, miért nem megy ez a beleszívódás? És ekkor ők - az agyam és a szívem, meg az idegrendszerem — egyhangúan így válaszoltak: Jézus Krisztus kimaradt a püspökök újévi beszédeiből. Pedig ők és te, Jézus Krisztusért vagytok. A magyar református lelkipásztorba nem szívódhat fel az, amiben nincs benne Jézus! Mert O tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! így bukott el véglegesen az újévi agymosás. Péntekhegy, 1956. január 314
