Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
várható merev állásfoglalására célzott volna. Sokkal valószínűbb, hogy ez a nyilatkozat diplomata-nyelven annak bevallása volt, hogy a jövendő nem a miénk. A jövendő valaki másé! Azt másvalaki tartja a kezében. A diplomata alázatosságának a hangja volt ez a nyilatkozat. És jó volt, hogy ez így hangzott el: ne várjunk tüneményes eredményeket. A közönséges, egyszerű, hétköznapi ember nevében szeretnénk elmondani Edennek és kollégáinak, hogy mi egyáltalán nem várunk tüneményes eredményeket. Azt hisszük, így gondolják ezt a németek is, meg az amerikaiak is, a japánok éppúgy, mint az angolok. És mi magyarok is így valljuk. Nem! - nem jön ott létre tüneményes eredmény. Mégis, ha bennünket megkérdeznének és az Ember szavára, vágyára, reménységére adnának valamit, mi ezt várnánk: Legyen már békesség a földön legalább a XX. század hátralévő évtizedeiben. A ma élő nemzedék kicsinyeiben és véneiben egyaránt érzi a század első felében lezajlott szörnyű világháborúk nyomait. Ez a generáció szinte egyhangúlag így vall: elég volt a vérszüretből. Törjék össze a fegyvereket és égessék el azokat. Nem szeretnénk, ha földünket újra lövészárkok és bombatölcsérek szántanák fel. Nem szeretnénk, hogy falvainkat és városainkat azok romjaiból kelljen újjáépítenünk. Nem akarjuk, hogy gyáraink, bányáink, üzemeink kiégve ásítsanak. Nem akarjuk, hogy nemzetek színe-virága, délceg ifjúsága véres frontokon találkozzék halálos tusákban. Nem akarjuk, hogy anyáink, gyerekeink, véreink, betegeink újra a föld alá szoruljanak valami eleddig ismeretlen bunker-életre. Nem akarjuk, hogy virágzó kertjeink, rónáink, hegyeink egy óriás temetővé változzanak. De akarjuk az Életet! Ez a nemzedék már elfáradt az öldöklésben, a nélkülözésben, a félelemben, a nincstelenségben. Azt akarjuk és szeretnénk, hogy ismét legyen jó és szép itt élni a földön. Mert most, így - nem jó és nem szép! Azt szeretnénk, hogy az anyák újból életre szülhessék gyermekeiket. Hogy gyermekkacagás töltse be a világot, ne pedig megöregedett gyermekek keserű jajszava. Azt szeretnénk, hogy fiatalok újból boldogságra köthessenek házasságot. Hogy legyen öröm az építés, valóság a terv, áldott az otthon. Legyen értelme a munkának és legyen megszentelt a pihenés. Azt szeretnénk, ha ez a két háborút megízlelt nemzedék - ha elkésve is - még lásson jó napokat és éveket. Hogy legyen derűs az életünk majd az alkonyi időkben és békés a pihenésünk az újból akácos temetőben. Hogy legyen ízes a kenyerünk, zamatos a borunk! Egyszóval: mi — emberek, közönséges egyszerű hétköznapi emberek - fehérek, feketék, sárgák és barnák, keresztyének és mohamedánok, buddhisták és taoisták - mi azt: az Életet akarjuk! 27
