Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Ama Holdbéli istállók körül... (Békefi Benőnek) Kedves Benő! Fogadd hálás köszönetünket, amiért részeltettél bennünket - a berekfürdői lelkészi átképző résztvevőit - az űrhajózás gyönyöreiben. Felejthetetlen élmény volt! S hozzá az a tudat, hogy a légűr-tudósok még csak most törik a fejüket az űrhajó mikéntjén, - te egyszeriben előállítottad azt a csodálatos alkotmányt - némi közalapi hozzájárulással. Micsoda alkotmány ez az egyházkormányzati űrhajó! Kereke is van, szárnya is. Fia akarod rohan a földön, uszonyával hasítja a vizet, felszárnyal a végtelenbe. Csillagokkal fogócskázik, meteorkővel hajigálja a fiastyúkot, játszva lepirúlja a Göncölszekerét, és... Na hát egy kicsit lassan, lassabban a testtel! Kezdjük csak a dolgot elölről... Szóval itt járt nálunk Michaeli lelkész kollégánk, onnan a legsötétebb Nyugatról. Eljött, hogy egy kicsit el - s kicsodálkozza magát népi demokratikus honunk és még népi-demokratikusabb egyházkormányzatunk szépségeiben, gazdagságában, ténykedéseiben. Aztán elvigye hírünket vadnyugatra, hogy az 1956-ban hozzánk érkező világtanácsi atyafiak, már jó előre kapjanak egy kis jó ízt mirólunk. Honunk és főként egyházunk sok-sok nevezetessége között, a legnevezetesebb: a termelőszövetkezet című intézmény. Ennek a bemutatását, megismertetését pedig igazán nem is bízhatták volna alkalmasabb férfiúra, mint reád kedves Béni, aki bokros érdemeid elismeréseképpen, csak a minap üttettél a debreceni Theologiai Akadémián az ökumenika és termelőszövetkezet című tanszék nyilvános, rendes professzorává. Egyetlen intésedre előállt hát az űrhajó - azon a nevezetes bereki délutánon. Beültél a volán mellé. Michaeli kolléga melléd telepedett, mimagunk, a tanfolyamisták, mögétek ültünk. Bekapcsoltad a motort az I. János 3:17-re, a motor fellángolt, aztán hajrá a csillagok fölé!... Azaz, hogy előbb elszáguldottunk Kínába, ahol a népi demokratikus rendszer éppen akkor emelte a kulik rizs fejadagját. (Azóta bezzeg leszállította!) Aztán elkeveredtünk Júdeába, ahol évi 40,- Ft-ot keresnek a hinduk s szavaid szerint hiába „izék” valaki ott hátul, ez aztán igazán fent jártunk a magasban! Megsimogattuk az öreg Nap fényes orcáját. Némelyek csillagszórót szedtek a tejúton. Mások a meglévő munka-érdemrend ötágú csillaga mellé akartak zabrálni egy valódi csillagot. Persze, csak úgy részben 268
