Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

amolyan régi, őszinte, szívbéli örömmel a találkozáson. Tele volt kérdés­sel. A Ftű Atyák felől is tudakozódott. Alig jutottam szóhoz, illetve ahhoz, hogy én is megkérdjem, hát ő hogy s mint van. Egyszer aztán megkoc­káztattam a kérdést. Mélyet sóhajtott. Erősen a szemembe nézett. Külö­nös fény volt a szemében. A fájdalom és a vád néznek így. Aztán megszó­lalt: beiratkoztam az ÉPOSZ-ba! ÉPOSZ? Mi az? Halkan válaszolta: Éhező Papok Országos Szövetsége. Mire kimondta a könnye is kicsordult. Bizto­san látta a kényszerből elhagyott templomot. A virágos parókiát. Hallotta a harangok szavát... Gyorsan megölelt. És máris tovább ment. Én meg ott maradtam az utca kellős közepén, kezemben az új egyesület monogram­jával: ÉPOSZ... Éhező Papok Országos Szövetsége... Mit kezdjek ezzel? Lehet, nemsokára jómagam is tagja leszek az egyesületnek. Aztán: fülembe csengett a diakónia kifejezései, meg a szeretet, s szeretés ideje, amiről olyan sokat hallottam a Főtiszteletű Egyházkormányzattól. Gondoltam, írok önöknek. Diakónia. Szeretés ideje, hátha meghallgatnának... Egyetlenegy tiszteletteljes kérelmem lesz. A kérelmem tehát: a lelkipásztorok nyugdíjazását ne munkaverseny módszereivel eszközöljék. Tudom, hogy az államsegély egyre csökken, a közegyházi teher meg mindegyre növekszik. Tudom, hogy államhatalmi tendencia a szanálás. Csak napjainkban a racionalizálás ruhájába öltöztet­nék. Mégis a lelkészi nyugdíjazásoknál valami komoly és Isten előtt jó lel­kiismerettel nem igazolható baj van. Nem a szolgálatképtelenség a döntő a nyugdíjazásnál. Valami más. így lehet megfogalmazni ezt a mást: az új theologiához való viszony. Ftű uraim! Hát nem természetes, hogy az idő­sebb pásztori nemzedék konzervatív theologiai nézeteket vall? És nem az új theologia vezérszólamát fújja a közegyházi kórusban? De ezért eltörni sokaknak a kenyere botját? Idő előtt megnémítani őket? Belekergetni őket az ÉPOSZ-ba? Ftű uraim! Ezek az idős lelkipásztorok a felséges Úristen szolgálatát vállalták, nem pedig a mai egyházkormányzatét! Igét akarnak hirdetni, semmi egyebet! Vagy tán önöknél nem igaz már az ige: „Az ősz ember előtt kelj fel és a vén ember orcáját becsüld meg és félj a te Istened­től”? Péntekhegy, 1955. július hó 211

Next

/
Thumbnails
Contents