Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
politikai és társadalmi légáramlásában megmaradt a Változhatatlan mellett! Az uralkodó áramlat vezetőjét hívták volt Hitler Adolfnak, vagy hívják Sztálinnak, Martin Niemöller bizonyságot tett és hitet vall és állásfoglalásra késztet Jézus Krisztus mellett. Élete munkája, theologiája ebben a névben foglalható össze: Jézus Krisztus! Ezért idegen sokak számára, akik nem vallják Uruknak Jézust, ezért kell nyolc évig koncentrációs táborban raboskodnia és lehet, ezért lesz Niemöller még a XX. század egyik legigazibb mártírja. Viszont ezért - Jézusért - vállalják őt testvérüknek, atyjok fiának mindazok szerte a földkerekségén, ezért örülnek megszólalásának, mert szavában bizonyságtétel szól. Ez a modern Krisztus-lovag, nem üthetett pecsétet arra a theologiai megalkotásra, amelyben a mai hivatalos református egyház leledzik. Neki különösképpen joga van nem-et mondani erre a magatartásra. O már szembenézett egy kíméletlen állam-kolosszussal, amelyik szívesen használta volna a maga céljai szolgálatában. Inkább a koncentrációs tábort választotta! Nem úgy, mint honi vendéglátói, akik sietve adták oda magukat a mindenható állam szekere elé! A mai egyház egész élete, magatartása, theologiája benne van ebben a tényben. Nem is szekértolók, hanem önkéntes igavonók! -Persze, hogy ezt Niemöller éles szeme nagyon jól látta. Sőt azt is, hogy ezek a vontatók aránylag nagyon kevesen vannak. Hogy a nagy többség nem vállalja ezt a szégyenteljes szerepet. Nem vállalja az aposztáziát, de a Szentlélek érleli a hitvallástételre! Ezért! - ezért látta Niemöller hazánkban csak a Debreceni Nagytemplomot! (Sényő, 1954.1.6.) * * * Lavina-omlás Az egész világ jobbik része megdöbbent csendben és imádkozó reménykedéssel tekint ezekben a napokban az osztrák és svájci Alpok felé. A Rádió egészen szokatlan méretű lavina-omlásról ad hírt. Valahol a ködbevesző hegyorom tetején egy didergő kismadár vagy egy pajzánul ugráló mókus elindít egy maroknyi fehér havat. S mire leér a völgybe a hólavinává növekedett hógolyó, falvakat temet maga alá, fákat sodor el, utakat torla19
