Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
dor nagyvonalú, merészívelésű, a különféle szélsőséges theologiai látásokat felszívni akaró irányzata mellett, ott volt a családi hagyomány-táplálta, pietista-bethánista beállítottságú - azóta elvetélt - Czeglédy Sándor-féle irányzat. A harmadik: az eleinte még partizánszerű, de egyre nagyobb expansivitású új theologia volt. Mind a hármat végigpróbáltad. Valószínűleg - mindnyájan. Merítettél az igazi theologia kristálytiszta forrásából, ízlelhetted, hogy Istenismeret és theologiai tudomány nem állanak szemben egymással. Sőt! Innen hamar átsiettél az ébredés berkeibe. Túllicitáltad tanítóidat is. Világevangelizáció! — lángolt szemedben a missziói tűz. Aztán ez is kilobbant. Az ún. új theologia, élenjáró, legbuzgóbb diákja lettél. Az egykori vitézi várományos, a mai nyelven „kulák” fiú, tűzzel-vassal harcoltál minden ellen, ami régi. Mind egyházi, mind nemzeti vonalon. Az új theologia tógájába öltözve érkeztél el kápláni vizsgád küszöbe elé. -Döntésre érlelik ma is a Theologiákon az ifjakat, - de nem az Úr melletti döntésre. Erről is szó esik. Másodlagosan. Vagy úgy, hogy beleolvad a primer dologba: dönteni az újnak mondott, tágabb ölelésű, a sicutcadaver engedelmességében minden embert dialektikus módon szerető theologia mellett. Gyakorlatilag ez azt jelenti: szeretni minden embert - főként a szovjet-embert, szeretni Jézus szeretetével az egész világot, - de különösen szeretni Keletet - és - dialektikus szeretetről lévén szó - gyűlölni Nyugatot, itthon a régit, pl. a kulákot. Neked, az egykori kulákfiúnak az a dolgod, hogy börtönből kiszabaduló édesapádnak hányd a szemére, amiért vitézi telkét nem osztotta szét már régen a nánási naplopók között. Péter János egyszer azt mondta nekem, amikor szót emeltem a kíméletlen kulák-üldözés miatt és az irgalmas samaritánusra hivatkoztam: „neked az a dolgod, hogy megmondd a kulákoknak, hogy a maguk és elődeik bűnei megérdemelt büntetését veszik most el!” Ez az a döntés, amire érlel téged és titeket a mai theologia. Odaadtad magad Anti egészen ennek az irányzatnak! Döntöttél! Igaz, jutalmadat is megkaptad. Pár éve ma te vagy a kollégiumi gimnazisták lelki nevelője. Másra nem merték őket bízni. Nagy Antal, a tegnapi vitéz, meg a tegnapi kulákfi az egyetlen erre alkalmas személy! Döntöttél s ezzel fölégettél magad mögött minden hidat, amely a múlttal összekötött. Sorsodban és döntésedben nézem a legfiatalabb lelkész-nemzedéket. A „napsütötte oldalt” választotta volna ez a generáció? Napjaink megteremtenek egy sajátos lelkészi-prostitúciót. Mi ennek a jellegzetessége? A kommunista államhatalomnak pénzért, előhaladásért, kitüntetésért, nagyobb darab kenyérért, jobb pozícióért elárusított-papi lélek. Micsoda szörnyűséges vásár ez! 166
