Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
„Keresett a férje temetésén!” (Békefi Benőnek) Kedves Béni! Szabó Imre, a száműzött budapesti esperes, volt buji lelkipásztor özvegyéről tett nagyon bántó kijelentésed, bizarr gondolatot ébresztett bennem. Milyen életpályán csillogtattad volna képességeidet, ha a rendszer nem küld a nyírségi traktus esperesi székébe és nem kreál részedre theologiai katedrát? Elég jól ismerlek. A budapesti Theologián együtt kezdtünk tanulni. Azóta figyelhettem pályafutásodat. Mire lettél volna alkalmas? Négy életpályán láttalak magam előtt. Az első: börtönőrként járkáltál cellám előtt. Mennyire közönséges és durva, fölényes és atyáskodó voltál. Mások szenvedése gyönyörűséget szerzett neked. Ha néha ellágyultál, jótétemények morzsáit szórtad áldozataid elé. - A második: színész voltál. Nagy színpadon láttalak. Mindig más voltál, mint ami vagy. Könnyed és kacagásod - merő hazugság. Egy festett világ, egy valóságnélküli lét kuliszszái között érezted magad jól és onnan néztél embertársaidra. - A harmadik: a bankdirektor. Krisztus nélküli modern Zákeusnak láttalak, akinek szeme az arany bűvöletétől csillog. Szíved, mint a kő, szavad parancsoló. Mindenki félt és rettegett tőled - és senki sem szeretett. — És a negyedik: közvádló szerepében láttalak. Sátánivá torzult az arcod, mindenütt és mindenkiben a bűnt, a halálraméltót kerested. Hóhér-köntösben vádoltál szüntelenül... Ahogy így elvonultál előttem, egyszer csak hallom, mondod Szabó Imre özvegyének a rettenetes szót: „Keresett a férje temetésén!” Melyik éned mondta? Nem tudom. Úgy hiszem azonban, mind a négy!... Békefi Benő esperes! Arra kérlek, most ne csattanj föl. Ez egyszer hadd dörömböljön ez a levél a lelkiismeretedben. Ne mond: már megint Szabó Imre! Vedd tudomásul: igen, megint Szabó Imre! Van Szabó Imre-probléma. Amíg lesz a magyar református egyházban ártatlanul üldözött, meghajszolt, halálbakergetett lelkipásztor, addig Szabó Imre szellem-alakja ott fog ülni hivatalodban, a püspöki lakosztályokban, a konventi székházban, a zsinati ülésteremben. Ott lesz minden örömödben, pihenésedben, szórakozásodban, még álmaidban is. És amíg lesz lelkész-özvegy, aki nem kapja a nyugdíjat, akinek lassan nem lesz a fejét hová lehajtania, gyermekének nem lesz biz157
