Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
demli, hogy ráfigyeljünk. Akaratlanul is bemutatja a magyarországi református egyház - így szokták ők mondani - theologiai arcképét. Az egyik vonás ezen az „arcképen” a világkormányzó Isten teljes félretétele. Annyira hangsúlyozza a püspök társasága, hogy mindent theologiailag kell az egyházban szemlélni, hogy a végén ő esik bele a teljes theologiátlanságba. Mert figyeljük csak ezt az újévi nyilatkozatot: „... milliók tekintenek vissza a békemozgalom eddig megtett útjára. Szép és küzdelmes út van mögöttünk, megbecsülésre, hálaadásra indító eredményekkel.” Majd ezek után megállapítja, hogy annak oka, hogy ma nem ég a világ, hogy nincs új világháború, hogy a vitás nemzetközi kérdéseknek tárgyalások útján való megoldására előbb-utóbb rá kell térni - ez mindmind elsősorban a békemozgalomnak köszönhető. Riadtan kérdezzük — olvasgatva a nyilatkozatot - hát az Úr?! A seregek Ura? Hát O hol van? Őneki mi köszönhető? Ő, a békesség Istene ma nem munkálkodik a világban? Talán kimúlt a világból vagy legalábbis a vasfüggönyön inneni világból? Vagy tán behúzódott a templomokba egészen, ahová a mai egyházi és politikai rendszer szeretné bekényszeríteni?! És az Ö helyébe lépett a mindenható békemozgalom? És a magyarországi reformátusok püspöke térdet-fejet hajt a szovjet bolsevizmus eme szelíd bálványa előtt? Ugyanakkor tán azt szeretné, hogy a magyar reformátusok mindnyájan meghódolnának e propaganda-bálvány előtt? Hát tudja meg Bereczky Albert és társasága, hogy ennek a szemléletnek, ennek a theologiai látásnak ellentmond az egész magyar református egyház! Ez az egyház beleharsonázza püspökeinek és espereseinek a fülébe, a belső elárusítók leikébe, de a kívülállók felé is: „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem!” Békében és háborúban egyformán vallja ez a sokszor némának látszó sereg: az Úr a mi Istenünk, akinek a kezéből jó minden! Minden! Napjaink békessége is! A másik vonás, amelyik mindenáron azt igyekszik bizonyítani, hogy a vasfüggönyön inneni világ akar csak békét. Ott túl a vasfüggönyön mindenki háborút akar. Eleinte ez csak politikai propaganda volt. Aztán lassan átvették az egyházak is. Sőt: ezek szentesítették azt! Bizonyosak vagyunk abban, hogy B. A. ha Isten el nem vette a látását, akkor látja, hogy nem így van. Látja, hogy ez az egész vasfüggöny mögötti Potemkin-világ lázasan készülődik a háborúra. Azért kell ez a felhangosított béke-jelszó, hogy ennek lármáján ne hatoljon át ennek a hatalmas világ-hadiüzemnek halálos lihegése. Hiszen itt minden és mindenki háborúra készülődik. Ez a világ kétségbeesetten tudja, hogy napjai meg vannak számlálva. Létének meghosszabbítását jelenti minden ellentét, háború, diplomáciai csatározás. Ez 13
