Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
menten rádőlt a Dobi-féle kötetre, olyan erővel, hogy azt hittem, a papírzúzóban vagyok. Csikesz mozdulata jeladás volt a többiek számára. Szerzők és művek, egyhangú tiltakozássá váltak. Warga Lajos, Pokoly József és Pruzsinszky Pál az egyháztörténelem nevében tiltakoztak e merénylet ellen. Erdős József ridegen fordított hátat. Czeglédy Sándor meg néma szemlélődéssel kérdezte: hát már ez is tudomány? Ravasz László tollat ragadott és írni kezdte „A magyar parasztság a vörös Baál rostájában” című munkáját. Kováts J. István megszaggatta köntösét s közben fogadalmat tett, hogy többet egyetlen szót sem szól a társadalmi kérdésekről. Az egész ember reszketett a haragtól, ahogy magából kikelve kiáltotta: lemondok a katedrámról, ha ennek a Dobinak a szennyirata társadalomtudomány! Szerencsére Horváth József állt mellette s bölcs mosollyal csendesítette, mondván: vannak idők, amikor a szamarak is tollat vesznek a kezükbe, s most ezt az időt éljük! Varga Zsigmond rögtön fellapozta az ókori keleti népek művelődéstörténetét. Aztán fanyarul állapította meg: le a kalapot kérem a Homo Neanderthalensis előtt! Le a kalapot mert még ez az emberfajta sem kívánta azt az életformát, amibe Dobi úr az egész magyar parasztságot be akarja karámozni! Forgách Gyula szelíden mondogatja: ez a Testvéri Izenet és a Missziói Szabályrendelet legújabb eredménye. Nem tehetünk mást, mint könyörögjünk a mai egyházi vezetőkért így: „Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Makkai Sándor, a kisebbségi sors ismerője, a Dobi könyv kivédésére készülődik. Egyszerre két munka megírásához kezd. Az egyik: „A kolhosz-ember lelkigondozása”, a másik: „A haldokló eklézsia” - Szentpéteri Kun Béla velőtrázó kacagással egész paragrafus-erdőt sorakoztatott fel Dobi István kanonizálása ellen. S azóta a rozzant szekrény zúg-morog, háborog, vihart szül és mennydörög. Félve megyek el a vulkanikus sublód mellett. Hiszen ki tudja jogos haragjában egyszer nem omlik-e rám az egész alkotmány?! Mindenesetre én jelentettem néked a hatást. Remélem, te majd továbbítod ezt az egész ún. egyházkormányzat felé! Befejezésül még hadd írok ide Kálvin tanácsára egy Igét: „...jőnek tiközétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt timagatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják”. (Csel. 20:29-30.) Akinek van füle, hallja...! Péntekhegy, 1955. április hó 103
