Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Kovács Károly, Nagykároly, Nagykárolyi em
Kovács Károly nagykárolyi református s.lelkész született Nagykárolyban Szatmár vm. 1913. febr. 13-án Kovács Lajos ref. iparos és Kató Irma szülőktől. Elemi iskoláit a nagykárolyi ref. felekezeti, középiskolai tnaulmányait a nagykárolyi román állami főiskolában végezte el. Érettségit tett Szatmáron 1932. október hó 2-án a román megszállás alatt. Főiskolai, illetve theologiai tanulmányainak megkezdése előtt, az oláh elnyomatás alatt, mint annyi magyar ifjú - ajövö bizonytalanságától érintve — 3 évet különböző tisztviselői minőségben töltött el, mint gyakornok. 1932 nov. i-töl — 1933 okt. 31-ig a gencsi községházán irnoki tisztséget viselt, 1933 nov. i-töl 1934 okt. hó 31-ig ügyvédi irodában gyakornok, majd 1934 nov. i-én katonai szolgálatra vonul be. 22 év alatt örökös bizonytalanságban élő oláh imperium a változás, az uj magyar élet szelétől érintve, az akkori törvények értelmében a kisebbségi sorban élő katonaköteles magyar ifjakat azonban nem részesitette katonai kiképzésben s igy 1 hónapi katonáskodás után leszereltetett. 1934 dec. i-töl— 1935. okt. hó 31-ig egy nagykárolyi magánvállalatnál tisztviselői tisztséget visel. 1935 őszén bárom évi hányattatás után, az akkori kisebbségi, elnyomatás alatt élő ifjúság előtt nyitva álló egyetlen szabad pályát a lelkészi hivatást választotta. A kolozsvári theologiai fakultáson elvégezte a theologiát s I. lelkészképesitöi vizsgát tett 1940 febr. havában, i94ojunius havában záróvizsgát, majd 1942 okt. 9-én Kolozsváron lelkészi képesitést nyert „jó” eredménnyel. Mint V —éves theologiai hallgató exmitált segédlelkész volt Árpádon. Az V év elvégzése, az I lelkészképesitö és záróvizsga sikeres letétele után Árpádra neveztetett ki, mint hitoktató s.lelkész, s ebben a minőségben működött 1940-ben bekövetkezett, a kisebbségi sorsban élő, de az összmagyarságra nézve ama örökké emlékezetes bécsi döntésig. Miután a döntés értelmében Árpád továbbra is román megszállás alatt maradt, szülővárosában, Nagykárolyban élő özvegy édesanyjánál telepedett le. Mivel az akkori nagykárolyi s.lelkész beteg édesapját helyettesitette s igy a nagykárolyi egyházközség s.lelkész nélkül volt 1940 szept. i-én, mint nagykárolyi helyettes s.lelkész nyer alkalmazást s helyettesi minőségben működött egészen 1941 aug. 31-ig, amikoris, mint nagykárolyi rendes s.lelkész neveztetett ki 1941 szept. hó i-iki joghatállyal. Ebben a minőségben működik ma is Isten dicsőségére és embertársainak javára. Kovács Károly Nagykároly, Nagy károlyi etn. 98
