Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Kenyeres Lajos, Nagyszalonta, Nagyszalontai em
Kenyeres Lajos Nagyszalonta, Nagyszalontai em. Nagyszalontán, 1901 február 7.én születtem. Itt végeztem el az elemi iskolát és a gimnázium négy osztályát. Ennek elvégzése után a nagyváradi, társulati felső kereskedelmi iskolába iratkoztam be. A középiskola elvégzés után behivtak katonának. Két évig szolgáltam, mit karpaszományos honvéd, a román hadseregben. A katonaság elvégzése után, elhivatást éreztem a lelkipásztori munkára. Miután Pesten megszereztem a gimnáziumi érettségi bizonyitványt, 1927 szeptemberében beiratkoztam a kolozsvári Református Theológiai Fakultásra. A theológiai évek elvégzése és az első lelkészképesitő vizsga letétele után, Ft. Sulyok István Püspök ur Börvelybe nevezett ki segédlelkésznek ahol 3 évig szolgáltam. Börvelyből, Árpádra helyeztek, ahonnan egy évi szolgálat után, szülővárosomba Nagyszalontára rendeltek. Itt 4 évig segédlelkészkedtem, mig végre 1939 ben a köröstárkányi nemes eklézsia meghivott egyhangúlag az ottani lelkészi állásba. Állomáshelyemet ez év okt. 15-én foglaltam el és ott működtem 1940 aug. 27-ig. Gyülekezetem elhagyására sok körülmény kényszeritett. A román csendőrség állandó zaklatása, — háromszor tartottak az utolsó évben is éjjeli fegyveres házkutatást — a reámbizott Nyégerfalva szolgálati ellátása, idegileg kimerített, amiért is kénytelen voltam gyógykezeltetésre hazajönni. Betegségem idején történt az örvendetes változás, ami sajnos elzárta előttem a gyülekezetembe való visszatérés lehetőségét, mert a román hatóságok, felépülésem után már nem engedtek át a határon. Most gyülekezet nélkül, várom az esetleges változást, vagy a kirendelésemet valamelyik gyülekezetbe, hogy tovább élhessek hivatásomnak. 86
