Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Gönczy Sándor, Nagykároly, Nagykárolyi em
Gönczy Sándor Nagykároly, Nagykárolyi em. Gönczy Sándor nagykárolyi református lelkipásztor született Tyúkod községben Szatmár vm. 1891 jun. 9-én Gönczy Sándor tyukodi ref. lelkipásztor és Szendy Gizella szülőktől. Középiskolai tanulmányait a szatmári ref. főgimnáziumban és a debreceni református kollégiumban végezte. Érettségit tett Szatmáron 19x1-ben, majd a debreceni Kollégiumban s debreceni M.kir. Tisza István tudományegyetem tbeol. fakultásán elvégezte a theologiát s.lelkészi vizsgát tett 1915-ben, lelkészi képesitést nyert Debrecenben 1917 év szeptember hó 29. napján. Mint IV éves theologus exmitált segédlelkész volt Biharfélegyházán, majd Fehérgyarmaton. Az első lelkészképesitö vizsga után Érmihályfalvára neveztetett ki s. lelkésznek, s 1915 juh i-töl 1917 nov. i-ig ott működött s onnan Nagyváradra ment, hol 1918 febr. i-ig mint s.lelkész s ismét Érmihályfalvára került s mint s.lelkész működött 1918 jul. i-ig. Innen választatott meg 1918 máj. 18-án Nagykárolyba rendes lelkésznek s lelkészi állását 1918 nov. hó 24-én az első világháborút követő összeomlás idején a forrongó történelmi időkben foglalta el. Átélte a kommunizmust, majd amikor Nagykároly oláh megszállás alá került 1919 ápr. 19-én az idegen uralom alatt nagyon sok meghurcoltatáson ment keresztül. Ötször volt letartóztatva, tizenkétszer állították hadbiróság elé. 1921 febr. 12-töl 1921 okt. hó 8-ih a kolozsvári katonai fogházban összeesküvés vádja miatt vizsgálati fogságban volt. A fogságból kiszabadulása után 1921 dec. hó 14-én nőül vette Végh Margitot az érmihályfalvai esperes-lelkész leányát. Házasságukból három gyermek született egy leány és két fiú. Első fiú gyermekök meghalt 2 hetes korában. Az oláh megszállás alatt nagyon sokat küzdött és harcolt a felekezeti iskolák megtartásáért s ennek a célnak érdekében óriási áldozatot is hozott. Úgyis mint lelkész, úgyis mint az elnyomás alatt sokat szenvedett magyarság mindig bátor s erős lelkű soha nem csüggedő vezére rendithetetlenül örtállott helyén s inkább vállalta a meghurcoltatást, letartóztatást, börötnt, mintsem őrhelyét elhagyja s hűségesen kitartott a súlyos megpróbáltatások között. Az egyházi életben tevékeny részt vett, előbb, mint egyházmegyei jegyző, belmissziói előadó, majd egyházmegyei főjegyző és tanácsbiró, míg 1931 okt. hó 31-én esperesnek választatott s esperesei tisztét 1941 dec. 31-ig a felszabadulás utáni időig, mignem a kettészakított nagykárolyi egyházmegye ismét egyesül, 1 hónapi megszakítással viselte. Ugyanis 1939 október végén az oláh kultuszminiszter rendeletére lelkészi és 78
