Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Cs. Nagy Dániel, Ottomány, Ermelléki em
Cs. Nagy Dániel Ottomány, Érmelléki em. Születtem Debrecenben 1888 dec. 24-én. Édesapám Cs. Nagy Dániel mezőtúri származású földműves, édesanyám Révész Juliánná civis joggal biró debreceni család ivadéka a Révész Bálint püspök rokonságából. Iskoláimat Debrecenben végeztem. Édesapám még elemiiskolás koromban elvesztette vagyonát, IV-ik gimnazista koromban pedig meghalt. Édesanyám varrásból tartotta fenn és neveltette négy gyermekét. Mint szegénysorsú árva gyermek, a magam erejéből tanúltam, a kollégiumtól kapott alapítványokból és tanítványaimtól kapott díjakból. A gimnáziumbanjeles tanúló voltam, 1908 ban érettségiztem. Theologus koromban már testvéreim tanittatásában is segítenem kellett. Tanítványok mellett ügyvédi irodában dolgoztam, IV éves koromban pedig mint bejegyzett joggyakornok a debreceni járásbíróságnál Dr. Fekete Jenő bíró mellett jegyzői teendőket végeztem. Hogy édesanyám családfenntartó gondjain könnyítsék, bazúlról elköltöztem s magam tartottam fenn magamat, megtörtént, hogy hónapokig egy pohár tejen s egy darab zsemlyén. Éhezve, a munkában kifáradva, alig volt már erőm a tanúlásra. E miatt tbeologiai tanúlmányaimat csak hiányosan s gyenge eredménnyel tudtam végezni, nem egyszer sírva borúltam lejegyzeteimre, mert úgy volt, hogy nem tudok tovább tanúlni, el kell mennem kenyérkereseti pályára, hogy magamat fenntarthassam s édesanyámon s testvéreimen segíthessek. Isten megsegített, célja az volt velem, hogy az én Uramat az Ur Jézus Krisztust és az én református magyar népemet szolgáljam életemmel. 1912 ben I. lelkészképesitő vizsgámat letettem. Már theologus koromban sokszor kijártam prédikálni Vámospércsre, hogy a betegeskedő öreg lelkésznek segítsek. 1912 máj. 15 - aug. 12 ig exmissziót is kaptam a vámospércsi egyházközségbe. 1912 aug 12 - 1915 febr. 1 ig szalacsi segédlelkész voltam, 1915 febr 1 1915 aug. 15 ig éradonyi helyettes lelkész. II. lelkészképesitő vizsgálatot 1914. szept. 14 én tettem, az I. világháború legnehezebb idejében, amikor az orosz hadsereg már a kárpátokban járt. 40 ifjú lelkésztestvéremmel jelentkeztem a haza védelmére. 1915 aug. i$én lemondva jogcímemről, mint közönséges katona, beléptem a 39. gy. ezredbe s regutai kiképzés után a XVI. menetszázaddal 191$ október havában önként jelentkezéssel kimentem a Doberdói harctérre. Részt vettem a III ik, IV.-ik és V ik isonzói csatában. Két hónap múlva káplár lettem. 1916 márc. 13-án a tőlünk elvett árokrészt, miután az ellentámadásban két századunk megsemmisült, éjszaka az ellenség háta mögé 65
