Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Bácsy Gyuláné sz. Kolozsváry Erzsébet, Munkács, Beregi em
Bethesda gazdasági vezető lelkésze volt. 1920. szept. 30-tól kezdve egymásután 3 falu papnéja lettem. Gondviselésszerü volt ez a hivatás és csak munka közt jöttem rá, amire sohasem gondoltam elébb, hogy a falusi papné mindenek felett erőteljes lelkimunkát kell, hogy végezzen, de ezenkívül a hivek és nem hivek minden testi és anyagi bajával is kell, hogy törődjön, s tulajdonképen mielőtt férjhez megy, minden papnénak a diakonissza pályára kellene elökészülnie. Én szivem szerint, belső lelki kényszerből igyekeztem a ránkbizottak minden testi és lelki baját magamévá tenni és kielégíteni. Ha valaki tövisbe, rozsdás vasba, üvegbe lépett, fejéről a cséplő szijj lerántotta a bőrt, hozzám futott. Hozzám futottak minden más bajukban is. A gyermek megégette magát: gyógyítsa meg lelkem tiszteletes asszony! A kis borjú mind kiszopta a tejet, most megdöglik, az uram agyonver, segítsen rajtam tiszteletes asszony! Ahova mentünk, mindenütt nagyon elhanyagolt házat, kertet találtunk. Örömmel kezdtem hozzá a rend csináláshoz, fákat ültettem, rózsákat oltottam, virágos kertet csináltam. Jöttek a vasárnapi iskolásaim, meg lányköreim tagjai segíteni, aztán ök is azt csinálták otthon, amit én a paróchián. Egy év alatt a paróchia és a falu más képet kapott mindenütt. Életem legkedvesebb, legmélyebben szivemheznött emléke a beretkei árvák. Életem legnagyobb bánata, a kisfiam elvesztése Beretkén. Ö már 6 éves korában nem tudta elhallgatni, ha valaki káromkodott, vagy meggondolatlanul vette fel Isten nevét. Juli, megver az Isten, ha mindig azt mondod: bizony Isten. Másnap Juli elesett, kiömlött a tej. Palkó rávezette: látod, ez a büntetés, mert mindig azt mondod: bizony Isten. A falu harangozója meghalt. A harangozóné nagyon sirt. Palkó fiam megkérdezte: miért siratja Zula néni Zula bácsit; ö nem megy a mennyországba? De oda, kicsi Palkóm, hiszen tudod, sokáig hívogatta a harangokkal az embereket Istenhez. Akkor nem kell sírni, jelentette ki, mindnyájan Istenhez megyünk. Egyik jómódú ember berúgott s megverte a feleségét. Másnap elment hozzájuk Palkó, megkérdezte, miért verte meg a nénit a bácsi? Azért kis Palkó, mert rósz volt. Nem bácsi, nem azért, hanem azért, mert részeg volt. Papa azt mondta, amikor hallotta, aki iszik, az nem ember. A bácsi nem ember. És az az ember nem haragudott meg, hanem amint ö maga mondta, többet nem vett italt a szájába. A falu napsugara volt. Ezt vésték rá a fejfájára is. Mindenkit meleg, nagy szeretettel vett körül és mindenkit megcsókolt egy egy kedves szóval. 6 éves volt és csupa bizonyságtétel. Halála előtt kérte Jézust, hogy fogja meg, úgy vigye a mennyországba, mert ö nem tud egyedül odamenni. A kislányom: Beatrix is hivő lélek. Legdrágább napja az, amikor ketten együtt tudunk csendesórát tartani. A nap első és utolsó órája nála mindig biblia olvasás. Van egy kis zsebbibliája, amelyet 47
