Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Bácsy Gyuláné sz. Kolozsváry Erzsébet, Munkács, Beregi em
Richárd igazgató ur erdélyi testvéreim közé. Azt mondta, ismerjem meg a világot, aztán ha mégis diakonissza akarok lenni, Írjam meg neki. Testvéreim kedvemben jártak. Kölcsönösen nagyon szerettük egymást, de lelkitestvéreim után mégjobban vágytam. Azt otthon nem tudták adni, amit a diakonissza testvérek adtak. Nehány hónapi otthoniét után kértem, vegyenek fel a Filadelfia diakonissza szövetségbe, a külső testvérek közé. 1914 január 15-én kezdő testvér lettem, 1916 deczemberben segítő testvér. A Testvérek megtanítottak a háztartás minden irányú munkájára. A Bethesda kórházban dr Kertész tanár és dr. Thaly Lóránt vezetése mellett megtanultam a belgyógyászati és sebészeti betegápolást, végül a csecsemő védelmi munkát. A Bethesdában vasárnapi iskolát vezettem és nagyon boldog diakonissza voltam. 5 évig és 1 hónapig voltam benne a diakonissza szövetségben. A lelki egyensúlyom akkor bomlott meg, amikor a bethesdai segédlelkész, aki a vsárnpi előkészítő órákat adta, nekem nagyon megtetszett. Azt gondoltam, hogy ö a világon a legtökéletesebb férfi és úgy szereti Istent, mint senki más. De az volt a meggyőződésem, hogy diakoniszszának bűn már az is, ha gondol egy férfira. Nem árultam el senkinek, titkon hordoztam bűnömet, nem tudott róla a segédlelkész sem, csak Isten akit szüntelenül kértem, segítsen keresztül szenvedésemen. Abba a gondolatba azonban, hogy méltatlan vagyok a szolgálatra, mert Jézuson kívül egy férfit is szeretek, belebetegedtem. Teljes idegkimerüléssel vittek ajendrasik klinikára, ahol maga dr Jendrasik tanár kezelt. Felgyógyulásom után Jendrasik tanár ur környezetváltozást ajánlott. Az intézet igazgatónője, Biberauer Richárdné úgy tervezte, hogy kiküld Németországba egy diakonissza házba. Addig is, amig az útlevél megérkezik, külső munkára a tordai kórházba küldtek, s később engedélyt kaptam rá, hogy meglátogassam Felvinczen, Kocsárdon és Nagyenyeden lakó testvéreimet, de gyorsan vissza kellett térnem Budapestre, mert kitört a kommunizmus. Visszajövetelem után Jendrasik tanár ur azt ajánlotta, hogy ha vissz akarom nyerni az egészségemet teljesen, hagyjam ott a diakonissza munkát. A Tanár tanácsát elfogadva, jó barátnömhöz: dr. Gagyi Sándornéhoz mentem s nála pihentem Helvéczián nehány hónapig. Aztán elvégeztem az iparművészeti tanfolyamot, megtanultam a selyem és börbatik munkát. A kommunizmus alatt sok időt töltöttem Takaró Gyula debreczeni takarékpénztári vezérigazgató nejével: dr. Gaál Beatrix egyetemi magántanárral, aki mindig forrón szeretett és sorsomat szivén viselte. Általa jutottam be a Veisz Manfréd csepeli gyár csecsemő otthonába, amelynek védőnője lettem s egy évig a napközi otthont vezettem. A kommunizmus után férjhez mentem Bácsy Gyula feketepataki lelkipásztorhoz, aki gyermekkorom óta ismert s abban az időben a 46
