Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
is állandóan ezt a munkát végeztem, akkor minden egyenesbejön s az államsegélyemet szó nélkül, kedvezően intézik el. Nem volt semmi reményem az ilyen kérés sikeres elintézéséhez, de ezt is megtettem. Betegségem alatt kaptam meg Révész püspök ur válaszát, amelyben kérésemet hatáskör hiányában elutasitotta és utasitott, hogy forduljak kérésemmel az egyházkerületi közgyűléshez. Ehhez azonban már nem volt sem lelki, sem szellemi erőm. Esetemet beteg szivvel Írásban tártam fel magyarországi jó barátaim és súlyosabb ismerőseim előtt és kértem, adjanak valami tanácsot. Valaki azt a tanácsot adta, hogy kérjem nyugdíjaztatásomat az államkincstár terhére. Ezt az utat választottam. Még egyszer elmentem Debreczenbe a nyugdíjaztatásom ügyében, de akkor már Révész püspök ur nem fogadott. Akkor döbbentem rá, hogy már segédlelkész sem vagyok, senki vagyok. Később megtudtam, hogy nyugdíjaztatásomat rendkívül melegen támogatta a püspök úr. Ez némileg kibékítette a még mindig botrányosan hiú énemet. 1941. január elsejével nyugdíjazott az egyetemes konvent az államkincstár terhére. De az árvaházat nem lehetett azonnal feloszlatni és bezárni. A nagyszőllősi Atzél Perényi szeretet-árvaház, amely tulajdonjogilag is a Kárpátaljai egyházkerületé volt, successió utján átment a tiszántúli egyh.kerület tulajdonába s a máramaros-ugocsai egyházmegye vezetése alá került. A KRSE kért, hogy a tanév végéig, amig az árvák tanulmányaikat bevégzik, vezessem még az árvaházat. Ezt csak olyan feltétellel tettem meg, hogy a feleségemre hárítottam a vezetést, én csak a mellette való segédkezést Ígértem meg. A vége megint nagyon izgalmas volt ennek a szeretet missziónak. Bertók püspök úr azt indítványozta az egyesület közgyűlésének, hogy oszoljék fel a KRSE, minthogy olyan elválaszthatatlan összefüggésben állott a Kárpátaljai egyházkerülettel, hogy átalakítani az alapszabályait a magyar viszonyoknak megfelelően nem lehet. Én viszont, — bár akkor is ágyban fekvő beteg voltam, — azt javasoltam, dolgozza át a KRSE alapszabályait a magyar viszonyoknak megfelelően, mint a Kárpátaljai egyh.kerület, épen úgy olvadjon be a Tiszántúli egyh.kerületbe, kérje a tiszántúli egyh.kerület védnökségét, tartsa fenn továbbra is az árvaházat s ha a Tiszántúli egyh.kerület a KRSE-vel karöltve az árvaház fenntartását nem vállalná, ajánlja fel azt az Országos Református Szeretetszövetségnek. A közgyűlés ez utóbbi javaslatot fogadta el annak az indoknak az alapján, hogy ma, amikor már majdnem 5.000 tagja van a KRSE-nek, kár lenne széttzavarni, mert újra alakítani hasonló egyesületet aligha lehetne. Az árvaházra pedig épen olyan szükség van ma is mint régen, különben is nem tudnánk soha megértetni sem az egyszerűbb társadalmi osztályú alapítókkal, sem az adakozókkal, 42
