Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em

delmezésével. Szivettépő volt látni, amikor mindenki sirva ült a maga üszkös gerendáján. Országos gyűjtést inditottam. Vigasztaltam, biztattam, hogy csak térjenek meg. Amit elvesztettek, semmi ahhoz a kincshez képest, amit Isten adni fog nekik és ami elégett, azt is visszaadja. Úgy is lett. Az iskola gyorsan felépült. Varga Gyula államtitkár közbenjárására soronkivül 3 napon belül elin­tézte Wlassics miniszter az államsegély kérést. A házak hirtelen, mintha a föld­ből nőttek volna ki. Mostmár a nép babonás hite vett körül. „Nem anyától lett, Isten szentje”, mondogatták. Pedig ott volt velem az én jó, özvegy, öreg édes­anyám, meg a legkisebb húgom. A fiatalok mind rövid idő alatt törvényes há­zasságot kötöttek. Az idősebbek felülről jövő utasításnak fogadták el minden tanácsomat. Volt is valami ebben, mert semmit sem tanácsoltam addig amig meg nem kérdeztem az én Uramat, hogy jó lesz e. Hogy a templom és pap­iak is rendben legyen mostmár, örömmel egyeztek bele, hogy az én pénzemen tűzifát vásároljanak a Szenterzsébet aggháztól, levágják, befuvarozzák Kolozs­várra. Napszámot, fuvarpénzt senki sem kapott, de minden haszon az egyhá­zé lett. Azután, mert evés közt jön meg az étvágy, megvásároltak egy nagyobb területű őserdőt a szumurnuki oláhoktól oly szerencsésen, hogy a tűzifa árá­ból a föld területet is meg tudták venni örökáron és legelővé tették. A baptisták nehány család kivételével visszajöttek a református egyházba. Magam, a mérai erdőkben vadászgatva, a mellhártyagyulladásom után előállott tüdőgyenge­ségtől megszabadultam és olyan példa nélkül álló szeretet, ragaszkodás vett kö­rül, amely életem számára Istennek örök hálára kötelező, legnagyobb ajándéka lett. Sokszor elmondom azóta, hogy az erdélyi lélek szeretete és hűsége párat­lan és utolérhetetlen, csak kezelni kell tudni és Jézusban állandóan nemesiteni. 1905/6 tanévben a kolozsvári tudomány egyetemen befejeztem az 1901/2 tan­év második felében megkezdett történelem, földrajz tanszaki tanulmányaimat is a bölcsészeti karon. Mérának leányegyházközsége Magyarnádas volt. Oláh tengerben, magyarul már alig tudó nehány családból állott. A 7 km. távolságra eső Magyarnádasra minden héten egyszer átgyalogoltam. Úgy, ahogy tudtam, tanitgattam a ref. gyermekeket. De itt már csak annyi eredményt érhettem el, hogy tervbevett imaházuk épitéséhez az épitő anyagokat összehordattam. Mérai lelkipásztorságom alatt 1899. febr. i-én házasságra léptem Bakk Sándor karczagi bankigazgató hajadonleányával Bakk Irmával. Jó anyám jót akaró ter­ve volt ez. Én úgy belevetettem magam a kötelességek teljesítésébe, hogy nem volt időm és alkalmam jegyesemet jól megismerni. Inkább levélből ismertük egymást. Leveleit azonban, amint később kiderült, egytől egyig mind a mos­tohája irta. így azután arra a nagy fájdalomra kellett ráébrednem, hogy Isten 21

Next

/
Thumbnails
Contents