Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Tóth Jenő, Lázári, Nagybányai em
Tóth Jenő Lázári, Nagybányai em. 1898 február hó 12-én születtem: Kisbábonyban, Ugocsa megyében - ref. lelkészi családból. Édesapám: néh.i Tóth Gábor: 1865 ápr. hó 24-én Fertősalmáson született nemesi családból, középiskolai és theologiai tanulmányait: Sárospatakon végezte: 1888/89. iskolai évben. Előbb: neveletlenfalu — akli-i (máramaros ugocsai em) körlelkész, ki éveken át mindkét községben fungált minden vasárnap 2-2-szer; később akli-i lelkész tanitó, ki az elemi iskolai növendékeket is tanitotta. 1895-ben kisbábonyba hivták, ahol első Ízben 1901-ig szolgált. 1901-ben: Turterebesre ment, ahonnan: 1906.ban ismét: Kisbábonyba hivták vissza s itt szolgált 1939 ápr. hó i-ig, amikor 50 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Szatmáron — alig egy évi nyugalom után: 1940. május hó 2-án hunyt el s temettetett el. A Ref. Lapja: a királyhágómelléki egyházkerület hivatalos lapja 1940 évi 14. számában így emlékezik lelkészi munkájáról: „Példaszerű lelkipásztor volt, ki az újabb idők által kívánt munkaágakban is lélekkel munkálkodott és mindvégig igyekezett a korral lépést tartani. Gyülekezetének szerető pásztoraként mindig a legnagyobb hűséggel munkálkodott Isten Országának épitésében. Lelkipásztor testvérei csak a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel tekintettek reá és emlékét kegyelettel őrzik szivükben.” — Egyházmegyei számvevői és tanácsbirói tisztséget viselt évtizedekig. Édesanyám: Somody Mária fertősalmási földbirtokos családból származott. Középiskolai tanulmányaimat - édesapám nevelő iskolájában Sárospatakon végeztem, 1916 májusában tettem érettségi vizsgát. 1916 május hó 29-én vonultam be, mint egy éves önkéntes katonai szolgálatra a szatmári 12. honvéd gyalog ezredhez Egerbe. A tiszti iskolát: Miskolcon végeztem, 1917 tavaszán olasz frontra kerültem, résztvettem a selói és X. Isonzói csatában; 1917 október végén betegen haza-kerűltem; 1918 januárjában másodszor mentem ismét az olasz harctérre, ahol, — a píávei, montellói csatákban résztvéve — 1918 október 28-áig harcoltam, előbb mint tart. zászlós, később mint t. hadnagy. Az utolsó vonatokkal érkeztem haza egy hónapi szabadságra: Isten különös kegyelme, hogy eljövetelem után 2 nap múlva ezredem nagy részét elfogták az olaszok s idehaza is megkezdődött a szomorú összeomlás. Leszerelésem után a sárospataki Theologiára iratkoztam be. Az 1919.Í román megszállás - húsvéti vakációban idehaza: Kisbábonyban talált - s többé, nem is tudtam Patakra visszatérni. 172
