Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Szűcs László, Hegyközcsatár, Bihari em

Szűcs László

Hegyközcsatár, Bihari em.

Szűcs László 1905 okt. 8-tól (első neje Fekete Róza, meghalt 1938 febr. 13.; második neje Bokross Mária).

Váncsodon (Bihar m.) 1880január 8-án született kisbirtokos nemes szülőktől (atyja László, anyja Szilágyi Zsuzsánna). Gimn. és theol. tanulmányait 1890 szept. i-töl 1902 június 30-ig a debreceni főiskolában végezte, ahol 1901/2-ben, mint 4-ed éves theológus esk. felügyelői és köztanitói hivatalt viselt.

Diák korában aranyérmet is nyert (1897) híres tornász és szavaló; élénk és tevékeny részt vett az ifjúsági életben s a kollégiumi ünnepélyeken hol szavalattal, hol ünnepi beszéd tartásával működött közre. A Hittanszaki Önképző Társúlat-nak és a Magyar Irodalmi Társúlatnak 1900/01-ben főjegyzője, 2 éven át a „Közlöny” választott főmunkatársa.

1902 július 2-töl 1903 nov. 10-ig nagyváradi (Csák Máté mellett), 1903 nov. 10-töl 1905 okt. 7-ig hódmezővásárhelyi segédlelkész (Szeremlei Sámuel mellett). I. lelkészképességi vizsgát 1902 szept-ben, II. lelkészképességi vizsgát 1903 szept-ben tett Debrecenben „jeles” eredménnyel. 1905 szept. 17-én csatári lelkipásztorrá közfelkiáltással megválasztatván, állását 1905 okt. 8-án elfoglalta s azóta megszakítás nélkül itt szolgál.

Az egyházközséget nagyon elhagyatott állapotban találta, de kitartó, korszerű munkával a fejlődés útjára vezette; a templomot három ízben renováltam (1909, 1912, 1928), két új harangot hozatott (1928 és 1932), két új iskolát építtetett (1910 és 1914), a régi lelkészi lakást átalakíttatta (1913) s megszervezte a 3-ik tanítói állást (1914).

Előbb a bihari egyházmegye egyik számvevője, 1923 óta egyházmegyei tanácsbíró, a megszűnt királyhágómelléki egyházkerületen az egyházmegye egyik lelkészi képviselője. 1941-től Biharvármegye törvhat. bizottságának kinevezett tagja.

Diákköri dolgozatai a „Közlönyében és a „Debreceni Hírlapéban. Lelkipásztori dolgozatai a Révész-Soltész féle Igehirdetőben és a „Debreceni Lelkészi Táréban jelentek meg. Külön füzetben megjelentek „A lelkészeken nyugvó felelősség” (1905) és „A protestánizmus a szabadság forrása” (1917) című egyházi beszédei.