Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Pálúr István, Asszony vására, Érmelléki em

a fiú iskolában nagyjavítási munkálatok történtek. Hátra vannak még a temp­lomi és parochiális javítások. Ez az egyházközség is a nehezebbek közé tarto­zik, mivel lakossága, illetve hívei ősi időktől kezdve maguknak való, anyagias gondolkozásu emberek. így az egyház anyagi építő munkáját csak elővigyáza­tosan, és fokozatosan lehet előbbre vinni, mivel az adó megterhelés rossz hatást váltana ki. Annálinkább, mivel a római kathólikus egyház hívei úgyszólván semmi egyházi adót nem fizetnek. De a presbitérium és a hívek amióta látják lelkészük fáradozásait és áldozatát is, azóta több érdeklődést tanúsítanak egy­házukkal szemben és a jelenben csendes jó emberek kezdenek lenni. Az egyházhoz tartozó Véd és Fancsal tanya érdekében is közbenjártam, hogy az állam ref. tanító, vagy tanítónő alkalmazásával iskolát állítson fel. Az iskolát fel is állították, de sajnos, valószínűleg a tanítói hiány miatt, még nincsen tan­erő. A Nagyváradi M. Kir. tanfelügyelőségnél ez ügyben többször személyesen is lépést tettem, de ők sem tudtak felvilágosítást adni, habár Dr. Martsa Dénes (ref. vallásu) tanfelügyelőben a jóakarat megvan. Most készülök újra Nagyvá­radra, hogy ez ügyet újból megsürgessem. Ami az irodalmi munkásságomat illeti, a román elnyomás ideje alatt az is­kolák és egyházak támogatására kisebb elbeszéléseket Írtam és saját költsége­men kinyomtattam. Ezek közül egy nehányat megemlítek: Diákköri emlékek, Reformáció hatása a keresztyény női típus kifejleszté­sére, (Karcolatok a nőkről), Karácsonyi gondolatok, Magányban, és a magyar kisebbség érdekét szolgáló „Egy tanítónő”, cimü elbeszélést, amely a „Temes­vári déli hírlap” tárca rovatában folytatólagosan jelent meg. Az elbeszélésnek véletlen érdekessége, hogy ugyanakkor a nagytehetségü és kiváló Révész papi és püspöki családokra gondolva, rokonszenves és kedves jellemzésben Dr. Ré­vész Imre néven szerepeltettem a püspöki titkárt, anélkül, hogy sejtettem, vagy tudtam volna arról, hogy a képzelt név valóság és az elbeszélésben kifejezett re­ménység is valóra válik.

Next

/
Thumbnails
Contents