Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Et tamen facultates si utiles putaremus a Deo etc. - Hiszen tehetseget vagy jo gazdasagot ha mi azt hasznosnak Ítélnénk, kérnénk mi az Istentől. Bizonyára engedhetne az ebből minekünk valamelly néhány reszt, a kije minden illyen tehetseg. De mi inkább kivánnyuk meg vetni a gazdagságot, hogy sem mint azzal bírni, vagy annak gondját viselni. Az ártatlan életet inkább kivánnyuk mi, inkább ohajtyuk az bekesseges tűrést a nyomorúságokban hogy sem mint a jószágokat, es inkább kívánunk mi lenni jók, hogy sem mint jószágoknak vagy gazdagságoknak elpazarloi es tekozloi. Arany értékűek ezek a szavak, s árasztják magukból az apostoli, s korai keresztény jámborságot, amellyel, megtagadva a világ és a világi dolgok szeretetét, egyedül Istent és az ő Krisztusban adott segítségét keresték s szerették. Hiába keresed ezeket vagy efféle szavakat a mai kor keresztényeinek ajkán. Vagy valójában, ha még az ajkukon meg is találod ezeket, rájössz, hogy nem valójában és tettekkel élik így az életüket. Ez az, amit kora embereinek erkölcseiről megfelelően mondott luvenaiis, /helyesen: Horatius Epist. I. 1. 53. sk./. Ma is, ami a keresztény nevet hordozó legtöbb ember hajlamát és törekvését illeti, hangoztatni lehet:

O cives, cives, quaerenda pecunia primum est.

Virtus post nummos.

"Polgár, ó polgár! Gyújts pénzt legelőször is, aztán jöjjön majd az erény!"

(ford. Horváth István Károly)

Et quod corporis humana vitia sentimus et patimur non etc. - Hogy pedig az emberi testnek erötelenségeit vagy nyavalyáit erezzük es szenvedjük, ez nem büntetés rajtunk hanem vitézkedés vagy gyakoroltatásunk. Az első pillantásra meg lehet figyelni, hogy ezekben a szavakban kitűnő eset-enallagé van: corporis humana vitiai ahol a humana semleges többes számban áll, ahelyett, hogy humánt egyes szám genitivus. Ugyanis ez lenne a természetes szerkesztés: Et quod corporis humani vitia sentimus. Nem ritka az ilyen enallagé a régi szerzőknél. Prudentius a Cathemerinákban a 4. himnuszban írja:

Ciboque sumto, quem lex corporis imbecilla pascit.

Ételt fogyasztván a gyenge testnek törvényén halad.

Ahol temészetesen ezt kellett volna imi: Quem lex corporis imbecilli pascit. A vitium úgy látszik, hogy a v/'-ből származik. Mert minden vitium támadással jön, és a helyesnek és az egészségesnek erőszakkal áll neki, azt megrontja és megsérti. Ezért a violare és vitiare

439