Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Ita in nobis non genitura plectitur sed ingenii natura etc. - így mi bennünk nem a születtetés büntettetik meg hanem a mi velünk születtetett szabad természetnek a mivolta. Ebben a mondatban megismétli Octavius azt, amit már föntebb a következő szavakkal mondott: et ideo actus hominis non nativitas iudicatur. Azt, amit annál a helynél elmondtunk, ide is át lehet hozni. Ac de fato satis, vel si pauca pro tempore etc. - Es igy a dolgoknak elmulhatatlan voltarul eleget beszéllettünk, vagy pedig ha keveset szollottunk a mostani időhöz képest, másszor bővebben es szelesebben fogunk arról vetélkedni. Octavius megígéri, hogy egy más alkalomal bővebben és teljesebben fog erről a tárgyról értekezni. Ez az Ígérete vezetett egy hamisítót arra, hogy egy bizonyos könyvet írjon a végzetről és azt Octavius neve alá csempéssze. Látta ezt a könyvet Jeromos, aki az Egyházi könyvek katalógusában tanúsítja, hogy ezt a könyvecskét A fátumról a mi Minuciusunk műveként jegyezték, de ez nem felelt meg a valóságnak.. Ezt az ígéretet láthatóan nem úgy tette, hogy elhatározott szándéka volt ezen értekezés megalkotása, hanem ez a beszédfordulat a választékosabb beszédalakzatok keresésére szolgált, amilyen beszédfordulattal maga Caecilius is élt a XI. fejezetben: Multa inquit adhuc suppetunt, ni festinet oratio. Sokat mondhatnék még erről, ha nem akarnám rövidre fogni beszédemet. Caeterum quod plerique pauperes dicimur, non est etc. - Hogy pedig mi többnyire szegényeknek lenni mondatunk ez nem gyalazatunkra vagyon minékünk hanem inkább ditseretünkre. Ezekkel a szavakkal Octavius nekikezd felelni azokra, amelyeket Caecilius a XII. fejezetben a keresztények szemére vetett, melyekkel gyalázkodva a szegénységet és a nyomort rótta fel nekik. Meg lehet nézni Caecilius szavait a 21. lapon. Ezt mondja: Ecce pars vestrum et maior et melior, ut dicitis, egetis, algetis, opere fame laboratis, et Deus patitur, dissimulat etc.- Nézzétek, közösségetek egy része, éspedig a nagyobbik és jobbik, mint mondjátok, nélkülöz, didereg, fáradságtól és éhségtől szenved, Istenetek pedig eltűri, semmibe veszi ezt... Octavius azt mondja, hogy ebből a szegénységből nem szégyen és gyalázat fakad, hanem dicsőség és dicséret ti. az Istennél, és ezt okfejtéssel és különböző meggondolásokkal igyekszik bizonyítani. Először ezt mondja: Animus enim ut hau solvitur ita frugalitate firmatur. Mert az emberi elme a mertekletlenség áltál el erőtlenittetetik valamiképpen hogy a szűk élet áltál meg erőssittetik. A luxus a luo igéből jön, ami azt jelenti, hogy eloldani és helyéről elmozdítani. Innen születik a gyakorító ige, a luxa, gyakran 434
