Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
XXXIV. fejezet Caeterum de incendio mundi aut improvisum etc. (Ami egyébként a világégést illeti, közönséges tévedés, ha az ember nem hiszi el...) Ezekben a szavakban Minucius módszere s beszédének szerkesztése a következő: Hogy Octaviust átviszi egy újabb anyagra, amelyet Caecilius gyalázatból vetett szemére a keresztényeknek, s elmondatja vele, ami a világégésre vonatkozhat, valamint miközben ezt elmondta, megemlékezik Octavius nem csupán a tűzvészről, amely Caeciliusnál ugyanott volt, hanem a világ összeomlásáról is az elemek megszakadó köteléke révén, ahogy nemsokára ezt a kettőt világosabban is összekapcsolja az epikureusokra vonatkozóan. Ezért a világégésről szóló szavai után közbeiktat két világpusztulási módot: nevezetesen azt, hogy az hirtelen tűztől esik össze, vagy szét kell hullnia. Ezt a két, mondom, világpusztulási módot nem hinni, azt mondja, a köznép tévelygésére vall. Tehát láthatólag így kell áttennünk ezeket a szavakat: Hogy hát e világ meg égjen, es hogy a végre előre meg nem készíttetett tűz essek le, vagy pedig hogy az egy mástol el vállyék, ezt nem hinni tsekelly vagy alavalo embereknek tevellygese: ezek egyikét sem hitték a régi pogányok, s ezért ítéli úgy, hogy ők a köznép tévelygésébe kavarodtak. Hogyha ezt az értelmet fölfogjuk, az első mondatban a következők jelentése s érvelési lánca könnyen átlátható. Ugyanis ezek mind afelé haladnak, hogy nem lehetetlen, hogy ez a világ tűztől úgy pusztuljon el, hogy vagy attól teljesen elégjen, vagy pedig részei szétessenek. Erre vonatkozik az, ami közvetlenül utána következik. Quis enim sapientium dubitat, quis ignorat etc. - Ki tsoda az a böltsek közzül a ki arról kételkedne vagy kitsoda az a ki azt ne tudná hogy mind azok vala mellyek szármázták el is múlnak, es a mellyek lettek el is vesznek. Ebben a tárgyban kiváló helye van Cyprianusnak Demetrianushoz a 254. lapon: Haec sententia mundo data est, haec Dei lex est ut omnia orta occidant, et aucta senescant, et infirmentur fortia, et magna minuantur, et cum infirmata et diminuta fuerint, finiantur. - Ez az ítélet van a világra szabva; ez Isten törvénye, hogy minden, ami keletkezett, elpusztuljon, a megnőtt dolgok öregedjenek és elerőtlenedjenek az erősek, a nagyok csökkenjenek, és amikor már elerőtlenedtek és csekélyekké váltak, véget érjenek. Fontium dulci aqua marisve nutriri in vim ignis etc. (ha az édesvizű források megszűnnek táplálni a tengereket, a tűz hatalmába kerül az ég is...) Minden magyarázó 409
