Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

És Plinius A természet története 7. könyvének bevezetésében így panaszkodik az emberi nyomorúságról: Jacet flens, animal caeteris imperaturum, et a suppliciis vitam auspicatur, unam tantum ob culpam quia natum est. - Ott fekszik sírva az az élőlény, mely arra rendeltetett, hogy a többieknek parancsoljon, és olyan életbe fog, amely büntetésekkel teljes; egyedül amiatt a bűn miatt, hogy megszületett. A mi helyünkön ugyanilyen értelemben áll az, hogy iustitia Romana auspicata est a születő birodalom korai kezdetétől fogva, s semmi mást nem jelent, mint azt, hogy ennek a birodalomnak kezdetétől fogva létezett az igazságosság.

Egyébként ezekben a szavakban folytatódik az irónia és a kiélezett gúnyolódás. Ugyanis arra akart utalni, hogy már a birodalom megalapításától kezdve a kitapintható és híres jogrend élt Rómában, és hogy ez azért hamis, mert azt maguk a rómaiak mocskolták be vallási kötöttséggel és jámborsággal, és hogy ezzel tulajdonképpen a hatalmat s birodalmat hajhászták.

Nonne in ortu suo et scelere collecti et muniti immanitatis suae terrore creverunt - Eloszöris vallyon ugyan nem vetkessen gyülekeztek öszve es nem úgy nevekedteké hogy elebb az ő iszonyú kegyetlenség ki áltál meg erossitetettek magokat. Az immanitas rettegés, a kegyetlenségtől és durvaságtól való félelem; és a Manes főnévből jön, amely a testekből kiszabadult lelkeket és a földben s alvilágban lévő isteneket jelenti latinul. Az immanis szóban lévő elrendezés láthatólag arra figyel, hogy nagyon ocsmány, rettentő kegyetlen és vad dolgot jelentsen. Ezt a kettőt erősíti meg Octavius a rómaiakról itt, és ezt a következőkben igyekszik bizonyítani. Amikor éppenséggel az első polgári helyzetet teremtették Róma város első lakosai, ezt fogyatékossággal, szennyes bűnnel és gaztettel tették. Másodszor pedig, hogy később, amikor megnőtt birodalmuk, az is kegyetlenséggel s a leggyalázatosabb fogásokkal történt. Az elsőről így beszél:

Nam asylo prima plebs congregata est - Elsőben nép úgy gyüjtödött Romában hogy ott menedek helly szereztetett a gonosz eletü emberek számára. Servius úgy gondolja, hogy az asylum-ot görög szóból: az aavpau- ból és aaupov -ból mondták, mert ebből senkit, aki oda menekült, nem volt szabad erővel kivonszolni, de helyesebben vezetik le a auXaco igéből, ami nem csupán azt jelenti, hogy megfosztani, hanem általában azt is, hogy sérteni vagy bántani. Ahonnan az acruXoi emberek, görögül ugyanúgy mint latinul sérthetetlenek és érinthetetlenek. Tehát az űctuXov sajátosan az a hely, amelyen senkit sem lehet sérteni vagy

309