Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Sectisque Matrem bracchiis placat deam. Kését őrjöngve oldalába mártja meg S felvágva karját csitítja ő a bősz Anyát. Octavius ezen szavaiban hatásos kérdés formában van tagadása, hogy a gallus papok vallásosak-e azzal, hogy vérüket ontják. Az érvet onnan keresi, hogy magával ezzel csonkává lesznek, pedig az ilyenek munkáját az áldozatoknál az istenek nem óhajtják. Azután, hogy emberi vérrel fföcsköltettek be, amellyel csak sértették, nem pedig tisztelték az isteni hatalmat. Ezek alapján azt mondja Octavius, hogy az, aki úgy döntött, hogy ilyen módon fogja engesztelni az isteneket, nem talál módot, amivel megsértse őket, mivel nem lehet rajta kívül senki, aki azt a legsúlyosabb módon megsértette. Vagy akinek szégyenzsigereit lemetszették, mily módon sérti meg az istent, aki ilyenformán engeszteli. Az exta-t általános nyelvhasználat szerint nagyobb és föntebbi zsigerekre alkalmazzák pl. a tüdőre, szívre, májra és vesére, melyeket azért hívnak így, mert kimagaslanak. De itt az exta obscaena demessa nagyon is mást jelent. Fölöttéb is a herezacskóból kivágott golyókat, s hasonlóan mint ahogy azt a fentebbi mondatban tette, kérdéssel folytatja. Tagadja, hogy ilyesfajta tettel engesztelhetik azt isteneket a gallusok, s nem éppenhogy megsértik őket? - kérdezi Octavius, vagy lehetne-e súlyosabban egy isteni erőt megsérteni, mint ahogy a gallus pap csinálja ezzel az eljárásmóddal, nemhogy őt engesztelni. Octavius előadásának kétségtelenül az az értelme, ami a fentebbiekben is volt, hogy a megcsonkított és emberi vérrel behintett pap gyűlöletes az istenek előtt s őket megsérti. Quis non intelligat male sanos et vanae et perditae mentis in ista desipere etc. - Kitsoda az aki mind ezekből meg ne érthetné hogy esztelenen hijaban való es el fordult elmejü emberek azok akik ezeket tselekszik es hogy sokan ezt tsak azért tselekszik hogy egymást a bolondságban segitsék oltalmazni ezeket a köz tevelygeseket semmi nem egyébb hanem masokkal edjütt esztelenkedni vagy dühöskodni. Ezekben a szavakban Octavius a pogányoknak arra az ellenvetésére mutat rá, amelyről előre látta, hogy megelőző szavaival szembeszállhatnak. Ez pedig az volt, hogy számtalan ember használja ezeket a szertartásokat és használatukat buzgón védelmezi, ezért nem lehetséges, hogy ezek ne legyenek megfelelőek, tisztesek és kedvesek az isteneknek. Erre általában felel Octavius. Sokan azért értenek egyet az értelmetlen és őrült szertartásokkal, hogy egymást támogassák és lelkesítsék. Egyébként amit tesznek, inkább köztébolyhoz hasonló, mint védekezéshez. 307
