Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Lactantius szavai az Isteni tanítások 2. könyve 6. fejezetében. Ezt mondja : Tanta illa homines imaginum cupiditas tenet, ut iam viliora ducantur illa, quae vera sunt, auro scilicet gemmis et ebore delectantur. Horum pulcritudo ac nitor praestringit oculos: nec ullam religionem putant ubicumque illa non fulserint. Itaque sub obtentu deorum avaritia et cupiditas colitur. - Az embereket a képmások iránt olyan szenvedély tartja markában, hogy már ócskábbnak veszik mindazt, ami valós, tudniillik aranyban, drágakövekben és elefántcsontban gyönyörködnek. Ezeknek szépsége és ragyogása elvakítja szemüket, és nem is tartják vallásnak azt, ahol ezek nem ragyognak. így az istenek orvén a kapzsiságot és a szenvedélyt tisztelik. Tudniillik a kapzsi emberek, akiket az arany és az ezüst szeretete egyszer megejtett, mindenhol, még a szent dolgokban is azt akarják, hogy ez ott legyen. Ott tehát ugyanezt értékelték és nagyra tartották, és nem más okból, mint a velük született kapzsiságból. Tehát nem valamely meggondolás vonzotta őket ezen fémtárgyak istenségének imádására, hanem a velük született kapzsiság. így az arany és az ezüst színe alatt a kapzsiságot szentelték istenné. Nata Romana superstitio, quorum rítus si percenseas... (így született meg a római babona. Ha figyelemmel kisérjük szertartásaikat...) Itt a főnévvel nem egyezik a melléknév, és ezért a szerkesztést hibásnak lehet megítélni. Meg kell azonban gondolni azt, amit már a fentiekben is megtett Minucius, hogy más szavakat forgatott az elméjében, s ezekkel szerkesztette a következő szavakat, viszont másokat fejezett ki e szavakkal. Nagyon is arra gondolt, hogy sic nata Romana sacra, quorum ritus si percenseas ridenda quam multa', vagy pedig: sic nata Romanorum superstitio, quorum si ritus percenseas. Nudi cruda hieme discurrunt (Télvíz idején mezítelenül futkosnak) A cruda (nyers) a kegyetlen és rideg télre alkalmazva. Ezen a helyen Octavius a Lupercalia szertartásra utal, melyet a lupercusok végeztek. Ezek a szertartások évenként március Kalendae-je előtti 15. napon43 voltak, és a római ifjak ezt Pan Luceus tiszteletére a halotti árnyak tisztítására nagy ünnepélyességgel bonyolították. Ennek szertartásait Plutarkhosz írja le a Római kérdésekben, ezt mondja: In subligaculo discurrunt nudi, obvium quemque scuticis caedentes. Mulieres adultae non declinant verbera proficere ea ad conceptionem et partum ratae - Agyékkötőben futnak meztelenül, és bárki elébük kerül, szíjkorbáccsal verik. Az asszonyok, felnőtt nők nem térnek ki az ütések elöl, mert azt gondolják, hogy ez jót tesz a fogamzásnak és szülésnek. Még 43 Február 15-én 301
