Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

helyet a következő módon kell olvasni: et respice sis Isidis ad hirundinem sistrum. A sistrum bizonyos bronzból készült zeneszerszám volt, amelyet a szertartások alkalmával ízisz kezében tartottak és ráztak a papok. Ennek az alakja megegyezett a hirundo avicula (fecske madárka) alakjával, mert úgy mondták, hogy ezzé változott át ízisz. Ezért használták az ízisz-áldozatnál az ilyen sistrumot, mert a fecske alakját, s ezért íziszét képviselte, és a hang is vagy a sistrum szava az ő fecskehangját idézte meg. Ezért tehát amikor ezt mondta, et respice sis ad sistrum formae hirundininae Isidis - és figyelj fel a fecske alakú, ízisz formájú sistrumra. Ebből nyilvánvalóvá lesz, hogy ebből az ízisznek szentelt szertartásból kiderül, hogy ő valamikor ember volt. De én úgy hiszem, hogy ezzel a coniecturával szemben áll az, hogy Minuciusnak egyáltalán nem szokása az imperativus után a sis szót alkalmazni. A XVI. fejezetben egymás után hármat halmozott: mari intende, vide, adspice', a sis szót azonban egyikhez sem rakta hozzá. Tehát úgy gondolom, hogy a szokásos olvasatot kell megtartani, és úgy kell olvasni ezt a helyet, ahogy kiadták: et de spicis Isidis ad hirundinem sistrum. Mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy ezeket a szavakat az első igére kell vonatkoztatni. Jóllehet, Alexander a harmadik helyre teszi: de spicis Isidis ad hirundinem sistrum meg mutattya azt hogy a mely búza fejekből vagy szálkákból való corona van az Isis fejében az es a mellynek mind formája mind tsikorgasa es szava ollyan mint a fetskeje, az legyen a sistrum vagy az legyen első eredete es alkalmatossaga annak az eszköznek a mellyel Isisnek innepén a papok szoktak verni es kezekben hordozni. Tulajdonképpen mert az áldozat során megújították azoknak a történeteknek az emlékét, melyeket a mesékben hirdettek: így, amidőn Iziszről mondják, hogy Tüphón egyiptomi király idejében fecskévé változott, a neki bemutatott áldozatok során szükségszerű volt a fecske alak, akár élőben, akár szoborban, akár elkészítetten, ahogyan legkönnyebben lehetett szerezni. Ahogy tehát ott a fecskét látták, úgy a fecskék tulajdonságait is felhasználták, és e madárka kiáltásaihoz hasonló kiáltásokat adtak ki a zeneszerszámmal, melyet valaha kalászokból készítettek. Tanúsítja ezt Ovidius az Átváltozások 9. könyvében /687. skk./:

Inachis ante thorum pompa comitata suorum Aut stetit, aut visa est: inerant Lunaria fronti Cornua cum spicis nitido flaventibus auro.

Inachis állt meg az ágya előtt, avagy állani látszott, szent kísérettel: holdszarv ragyogott a fejében, és aranyos szép búzakalász, s fejedelmi sok ékszer;

(ford. Devecseri Gábor)

266