Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
XX. fejezet Exposui opiniones philosophorum etc. - Elő számlálám az értelmeket töbnyire minden philosophusoknak a kik tsak nevezetessebbek, a kik tsak egy Istent jelentenek, hogy vagyon; jóllehet sokféle nevekkel adják azt elő. Az utóbbi mondatot így kell szerkeszteni: Deum unum designasse licet, multis nominibus, ut quivis arbitretur aut nunc Christianos etc. - Úgy hogy akárki által láthattya azt hogy vagy a mostani keresztyének a philosophusok értelmén vágynak vagy pedig hogy a régi philosopusok mar a keresztyenek értelmén voltak. Ezekben a szavakban egy kiemelt szóalakzat van, amelyet epanodosznak hívnak, mely abban áll, hogy a szavakat fordított rendben elrendezve nyomatékosabb ismétlést ad. De a dolog, amelyet érdemes megfigyelni, jóval lényegesebb ezek mögött a szavak mögött. Nyilvánvaló ugyanis innen, hogy mennyire hajlottak az első keresztény tanítók a pogány filozófusok felfogásainak befogadására, bár azok magukban többnyire hamisak és Krisztus tanításától idegenek voltak. Bemutattuk ezt az előző fejezetben, amikor végigmentünk az ott megemlített összes filozófus véleményén. Ebből két következményhez érhetünk el: 1. Először is igaz némely protestáns tudósok felfogása, amellyel azt igyekeznek bizonyítani, hogy az egyházatyák a régi filozófiának, jelesen a platóninak szorosabb követői voltak, ezért őket teljes joggal lehet platonizmussal vádolni. Ez a felfogás az előző fejezetből erősíthető meg; ott ugyanis Minucius más szerzőkkel együtt a filozófusok tanait, elsősorsorban pedig Platónét, akiket ég és föld választ el Krisztus tanításától, elfogadja és igazként tételezi. Mi más ez, minthogy a filozófiát és a platonizmust viszi a keresztény vallásba? Ezt a felfogást támadták mindenek előtt Johannes Clericus Az általános könyvtárban és a Kritikai levelekben és a legutóbbiak közül Johannes Laurentius Moshaim dolgozatában Az újplatonikusoktól megzavart egyház-ban. A pápisták közül az atyák ügyét, jóllehet módszertani felkészültség nélkül, próbálták megvédeni: Franciscus Baltus, A Platonisme devoilee-ben, és legújabban Prudentius Maranus a Justinus Martyr művei 2. kötetéhez írott előszavában. A következmény az, hogy innen világosan lehet magyarázni, hogy milyen módszerrel rontották meg s hibásították el Krisztus igaz egyházának tanítását és intézményeit. Tudniillik egyrészt az atyák nem elég szorgalmasan vizsgálják a filozófusok tételeinek igazi okait, másrészt a szavak bizonyos könnyű hasonlósága alapjától vezetve, azokat a Krisztus tételeivel azonosaknak gondolják. Nagyon könnyen megesett, hogy a pogányság és filozófiája számos, önmagában véve hamis vélekedését elfogadták s a kereszténységbe keverték. Sokat számít ez a megfigyelés a pápisták híres kérdésének 251
