Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Hazaszeretőben említi, hogy a keresztények kölcsönösen egymás fülébe sugdosnak: ópur ttXtiGos’ TrapiToXu e? to ovs tlnTupiaovTas. E rágalomra a keresztényeknek azon szertartása adott alkalmat, melynek neve ez volt: disciplina arcani - a titok tanítása, amely a szertartásokat és bizonyos tételeket meghatározott ideig rejtett a be nem avatottak elől. Erről később majd bővebben.

Templa ut busta descpiciunt (a templomokat lenézik, mintha temetők volnának)

Utálattal elutasították és állandóan visszautasították az első keresztények, hogy belépjenek a pogányok templomaiba, azért, mert azokról úgy hitték, hogy a démonok lakóhelyei; és minden azokban tartott szertartást is a legfőbb létező ellen jogtalanak, neki gyűlöltnek tartottak. Annál könnyebben történhetett meg, hogy még a templom elnevezést sem engedték meg, sem a isteni tiszteletre rendelt szent helyeket nem jelölték meg ezzel a szóval. A templomokat ugyanis úgy lenézték, mint a sírokat. A busta a buro, bussi-ból; akkoriban azok a helyek voltak, amelyeken a halottak tetemeit elégették és eltemették. A régiek nagyon féltek ezekre a helyekre belépni, nehogy sírrablás vádlottjaiként eljárást indítsanak ellenük; vagy nehogy azt gondolják róluk, hogy a halotti árnyakat meg akaiják idézni, mert mindezt a legszigorúbb büntetésekkel illették. Innen mondja Caecilius, hogy amint mások a síroktól, úgy félnek a keresztények a templomoktól. De ez azt is jelentheti, hogy a templomokat a keresztények lenézik, mivel azok olyan égetés utáni sírok, melyeket emberi testek fölé helyeztek, és valóban: a rómaiaknál a templomok eredetét innen lehet felidézni. Ezért írja Prudentius Symmachus ellen az 1. könyvben:

Et tot templa deum Romae, quot in urbe sepulcra Heroum numerare licet, quos fabula manes Nobilitat, noster populus veneratur adorat.

Annyi a templom Rómában, mint hősei sírja,

Sorban nézheted azt, kit a szó lélekre nemesnek tart számon, s a mi népünk mind tisztelve imád most.

Miserentur miseri (szánandó létére szánakozik) Ezek a szavak teljes értelmet nem adnak tudniillik, hogy kin könyörüljenek a keresztények: Kinn szanakozzanak ők. Jóllehet a keresztények cselekvésével szenbeni ellenvetések az előző szavakban meglehetősen kifejeződnek, tehát itt is ide kell őket kapcsolni. A sacerdotum főnevet, amelyet egy közbeékelt feltétellel - si fás est - ezektől a szavaktól elválaszt, hogy így legyen az értelme

114