Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
a Szidóniák utálatos istensége, innen általában Dea Syrának hívták. Lukiánosz egy teljes könyvet írt erről a Dea Syráról, felkutatván mindazt, amit valahol is róla el lehetett mondani. Ezt teljességgel tőle fogom felidézni. Megerősíti véleményünket ezen istennőről: AorapTr|v eyco SoKeo tt|v 2eXr|vair|v eppevcu. - nekem úgy tűnik, hogy Asztarté az Szeléné. Ugyanerre mutat, amit ez istennő alakjáról és képmásáról Sanchuniathon közöl Eusebiusnál. Az evangéliumi felkészülés c. munkában I. könyv utolsó fejezet. Róla mint tehénről számoltak be, akinek a fején meredező szarvak egyrészt királyi méltóságát, másrészt a Hold sugarait fejezték ki. Dianam Tauros (Tauris népe Diánát) Diana atro tou Aios, aos’ avos, Siava Zeusz gyermeke a költők szerint, s Apollóval azonos születésben jött a világra. Róla azt mondják, hogy a szüzességéhez való ragaszkodás miatt az emberekkel való társalkodást kerülte, s hogy magát a szenvedély viszketegségétől távol tartsa, vadászva az erdőkben lakott néhány szűz kíséretével elégedvén meg.. Innen nevezi őt Horatius így: Montium custos nemonimque virgo. / III. könyv, 22. 1./ Bércek és erdők szüze (ford. Bede Anna) Ugyanő azután: Phoebe silvarumque potens Diana. /Századévi ének 1./ Phoebus, és erdők ura, szűz Diana (ford. Bede Anna) Ugyanis különböző nevei voltak. Az Alvilágban Hekaté, az erdőkben Diana, az égen Luna, Poebe, Delia, Cynthia volt a neve. Neki az egész világon leghíresebb temploma az epheszosziaknál volt, Ázsiában, ez 127 oszlopra támaszkodott, (ugyannyi alávetett király számáról), jóllehet Nagy Sándor születésnapján leégett, de tisztelete az elkövetkező időkben is megmaradt. Volt neki egy másik szentélye is a tauruszok vidékén, melyet tauruszi Kherszonnészosznak mondanak, a Pontus Euxinus (Fekete-tenger) fölött, ma pedig Kisebb vagy Praecopensis Tatárföldnek. Itt ennek a Dianának az oltárán embereket mutattak be áldozatul. Erre utal Ovidius Keservek, IV. elégia 63 sk. Non procul a nobis locus est ubi Taurica dira caede pharetratae pascitur ara deae. És tőlünk nem esik távolra a taurusi oltár, hol nyilas istennőt tölt el a szörnyteli vér. Közben az bizonytalan, hogy ez a Diana a közkeletű Diana volt-e, akit a ligetek őrzőjeként szoktak ezen a néven nevezni. Hérodotosz ugyanis világosan Iphigeneiának nevezi őt. Erről 85
