Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Phrygas Matrem (a frígek az istenek anyját) Cellarius kiadásában hozzátette magnam, de ez nem szükségszerű mert Cybelét gyakran hívják egyszerűen Maternek, ahogy Vergilius a Georgica IV. 64. sorában: Tinnitusque cie et Matris quate cymbala circum, s rázzad Anyánk réztányérját, kelts zajt vele körben... (ford. Lakatos István) Kübelét a frígiai Kübelosz hegyről nevezték el. Innen írja Hesychius:KußeXa őpr| <t>puyias\ KußeXri piyrrip 9ewv - Cybela mons Phrygiae, Cybele Mater deorum - Cybela phrygiai hegy, Cybele az istenek anyja Hívták ezt az istennőt Ops és Rhea néven is. Mindenekelőtt Phrygia egy városában Pesszinuszban tisztelték nagy vallási odaadással, ugyanis ez istennő az égből ide való lehullása és leereszekedése miatt látszott úgy, hogy ezt a helyet Pesszinusznak nevezzék a következőből: cmo tou ne erem - quod est cadere (ami azt jelenti: leesni). Amikor a második pun háború javában tartott, a Sibylla-jóslatok azt mondták, hogy az ellenséget más módon nem lehet Itáliából elűzni, csak ha Mater Deát Pesszinuszból Rómába hozzák. Attalosz királyhoz azonnal követeket küldtek Ázsiába, hogy őt kikérjék. Az a követeket Phrygiába, Pesszinuszba vezette, és azt a szent követ, melyet az ott lakók Mater Deorumnak neveztek, átadta és Rómába vitette. Lásd Livius 29. könyv 11. Ezt a istennőt a régiek tornyos koronával ábrázolják, kocsin halad, amelybe négy oroszlánt fogtak be. Ezeknek a képeknek az értelmét láthatólag jól adta elő Lucretius A természet c. munkájában II. könyv /600. skk/. Ezen istennő szolgáit Cureseknek és Corybasoknak is nevezték. Corybasoknak azért, mert az őrültek módjára rázták a fejüket, miközben a fuvola hangjára őrületbe hajszolódtak ezen istennő szertartásain. Ezeket Gallusoknak is nevezték, talán a Gallus frígiai folyóról, melynek vizét kortyolván őrületbe estek s magukat cserépdarabbal férfiatlanították. Az istennő ezen papjai szokás szerint, miután képét egy szamárra helyezték, az utcákat járták koldulva, az istennőnek szentelt dobbal. Erre volt figyelemmel Ovidius a Pontusi levelek első könyvében /39. sk./: Ante Deum Matrem comu tibicen adunco Cum canit exiguae quis stipis aera neget. Istenek anyja előtt aki zenged ércfuvoláját, attól nem sajnál senki se egy kicsi bért. (ford. Kartal Zsuzsa) 82
