Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

könyv 21. fejezet. Hérodotosz pedig nyilvánvalóan megerősíti, II. könyv 59. fejezet: Cererem eamdem esse divinitatem cum Iside. - Ceres ugyanaz az istenség mint Izisz. Ezt továbbá az is megerősíti, hogy ezen istennő papságát csak egyetlen bizonyos családra, az Eumolpidákra bízták, szemben a görögök szokásával. Ezen felül az eleusziszi templomban az ősi törvények között, melyeket az első alapítók függesztettek ki, találtak egyet, méghozzá fölöttébb szigorút, hogy az állatokkal szemben semmi gonosztett se történjen. Ez teljességgel megfelel az egyiptomiak felfogásának, akik azok tudatos megölőjét halállal büntették. Lásd Hérodotosz, 2. könyv, 65. fejezet.

Hogy ezek a misztériumok mit jelentettek, erről biztosan ma semmi sem egyértelmű, mert egész életük során a legmélyebb hallgatással kellett elrejteni mindezeket azoknak, akik részt vettek az áldozatokban, s ezeket felfedés során megkapták. Ha valakiről kiderült, hogy közreadta őket, azt közbűntényes vádlottként elfogták s halállal büntették. Cicero azonban, aki be volt avatva ezekbe a misztériumokba, valamit homályosan számunkra is jelzett, innen a többire nézve is következtetést lehet formálnunk. Az Istenek természete I. könyvében mondja /42/ Quibus inquit explicatis ad rationemque revocatis, rerum natura magis cognoscatur quam deorum. - Ha mindezeket a mozzanatokat az értelem fényében jobban szemügyre vesszük, akkor úgy látszik: jobban ismerjük a dolgok, mint az istenek természetét, (ford. Havas László). A levegőnek és a holdnak a tiszteletét az egyiptomiak ízisz neve alatt tartották meg, azon termékenyítő erő miatt, mellyel a földet gyümölcstermővé teszik s az emberi nem számára élelmet növesztenek. Ezt tárták föl az elusziszi áldozatok során is. Ezen erő volt az a Proserpina, ki fél évig a földet elzárta, viszont másik részében megnyitotta, hogy terményeket hozzon. Ezen kívül a lelkek halhatatlanságáról is tanították az ezekbe a misztériumokba beavatottakat. Erre ugyancsak Cicero a tanú a Törvények I. könyvének 24. fejezetében: Miki inquit cum multa eximia11 divinaque videntur Athenae tuae peperisse — tum nihil melius istis mysteriis, quibus ex agresti immanique vita exculti ad humanitatem mitigati sumus - Nekem, mondja, úgy látszik, a te Athéned sok kiváló és emberfölötti dolgot hozott létre, de semmi jobbat azoknál a misztériumoknál, melyekkel falusi és durva életünkből kiművelteivé emberségre szelídültünk meg. Amint ezt beavatásoknak hívják, úgy valójában az élet alapelveit ismertük meg, s nem csupán arra kaptunk észszerű megoldást, hogy örömben éljünk, hanem arra is hogy jobb reménységben haljunk meg.

11 exigua R gua linea transversa deleto mia superscripto in eximia correctum. Hoc fortasse testatur Auctorem fontem suum non ex memoria citavisse sed locum exscripsisse.

80