Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
S annyi homályból s ingandozásból tiszta világba És nyugalomba helyezte az életet éles eszével. (ford. Tóth Béla) 9. Bármely más finom dolgok okát Epikurosz parancsára úgy kellett vizsgálni és megismerni, hogy az elme állapota zavartalan lehessen. Ugyanis ezeknek az oka nem azonos módon van. A tudatlanság és az istentelenség menhelye. Lásd Bruckert! 10. Bár Epikurosz tagadta, hogy a természeti dolgokba beavatkoznak az istenek, és ezért az embereket meg akarta szabadítani a babonától és a félelemtől, mégis állította, hogy az istenek kiváló természetét jámboran kell tisztelni, mivel ez egyrészt örök és boldog, ezért jogos tisztelet jár azért, amiben kitűnik, csak az istenek haragjától és erejétől való minden félelem el legyen űzve. 11. Jóllehet nem lehet megjelölni, hogy mely helyeken élnek az istenek, azt azonban el lehet mondani, hogy ezek a legtisztább és legnyugodtabb székhelyek, amilyenek a világok közti közök. így valószínű az, hogy az istenek az intermundiumokban laknak. Ez nézeteinek a rövid vázlata, melyből nem következik ugyan, hogy nyilvánvalóan istentagadó volt, ugyanis nem tagadta kifejezetten az istenek létét, de azt elmondta, hogy ők messzire a világtól eltávolodva élnek. Sok tudós akad, akik úgy gondolják, hogy ezeket csak a pénz- és testi büntetés elkerülése végett emlegette az istenekről, nehogy a papoktól istentelenként beárultatván a törvényekben megszabott büntetés alá essen. De ez csak a testi büntetés elkerülésére vonatkozik. Elég az ellene szított gyűlölködésre, hogy semmi sem kedvez jobban az istentelenségnek, mint az ő nézetei. Ki fog ugyanis az olyan istennel törődni, aki által nem is alapíttatott, nem is várhat tőle kegyet vagy büntetést? Ki fogja az efféle fenséget tisztelni, akinek ebben a világegyetemben sehol sem látja a nyomát és nem fogja inkább teljesen az istenről való felfogást tagadni? Szépen látta Epikurosz tanításának ezen következményét Cicero Az istenek természete c. művében és ezeket így verte vissza (1. könyv 2. fejezet) Sunt philosophi et fuerunt qui omnino nullam habere censerent humanarum rerum procurationem deos: quorum si vera sententia est, quae potest esse pietas? quae sanctitas? quae religio? haec enim omnia pure et caste tribuenda deorum numini ita sunt, si animadvertuntur ab his, et si est aliquid a diis immortalibus hominum generi tributum. Sin autem dii neque possunt nos iuvare, neque volunt nec omnino curant, nec quid agamus animadvertunt, nec est quid quod ab his ad hominum vitam permanare possit, quid est quos ullos diis immortalibus cultus honores preces adhibeamur? - Vannak és voltak filozófusok, akik úgy vélik, hogy az istenek egyáltalán nem viselik gondját az emberek ügyeinek. Ha véleményük helyes: mi értelme lehet az istenfélőmnek, mi a szertartások szentségének, mi a 66
