Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

azoknak a dolgoknak hányadunk alá (succumbimus), melyek súlyukkal és nyomatékukkal bennünket nyomnak és leszorítanak. Innen fölöttébb gyakori szólás succumbere oneri, doloribus ac laboribus - megadni magát a súlynak, fájdalomnak, szenvedésnek. Arra utal tehát, hogy a vélekedésekben már bennük van az abszurditás, a következetlenség, úgy hogy ezek mintegy bizonyos súllyal nyomják és terhelik a lelket.

Pertinaci diligentia A pertinax valójában az, ami egészen a végéig összetapadt, egybefüggő. Megengedhető azonban, hogy többnyire rosszabb értelemben fogják fel és a makacsság fogyatékosságát jelenti; ámde jó értelemben is használják a derék dologban állhatatos és megmaradó lélekre.

Livius 25. könyv,14.: Vicit omnia pertinax virtus.-... mindenen diadalmaskodott a

tántoríthatatlan vitézség, (ford. Muraközy Gyula) Quintilianus a bevezetésben, 1. könyv Pertinax studium scribendi - Az állhatatos törekvés az írásra. így van itt is, szerzőnknél: alhatatos szorgalmatossaggal a visgalodasban meg maradni.

Indolescendum Az indolesco azt jelenti, hogy dolorem percipio, sentio - fájdalom támad bennem, fájdalmat érzek. Hasonló szóval szólt Sidonius a Levelek 2: 12-ben: Moeroris retia amicis et externis indolescenda. - A fájdalom csapdája barátokban és idegenekben is fájdalmat kelt. Tehát ide utal az értelem:

Mindeneknek bosszankodasra kell ki fokadni es fajdalmát kell érezni vagy fajlolni azért hogy merészlenek.

Litterarum rudes (nélkülözik... az irodalomból való jártasságot) Ezekkel a szavakkal kora keresztényeire támad Caecilius, és három címen rágalmazza őket. Először, hogy studiorum rudes - műveletlenek. Ezzel az isteni dolgokban való jártasság hiányát jelzi, hozzáértjük, hogy ratione - értelemben, vagy respectu - tekintetében. Mivel a keresztényeket nem nevelték a filozófiai iskolákban, ahol finoman vitatkoztak az isteni dolgokról, valamint hogy azoknak a tételeit ezek megvetették. Innen a pogányok úgy vélték, hogy az isteni dolgokban járatlanok. E vádat Arnobius is megemlíti a Pogányok ellen. III. könyvében: Hoccine est istud fastidium vestrum, sapientia haec arrogans, qua despuitis nos ut rudes. - Nem ez az a ti utálkozásotok, nem ez a ti szemtelen tudásotok, mellyel ránk köptök, mint műveletlenekre. Aztán azt mondja, hogy ők litterarum profanos. - kívül esnek a műveltség körein. Profanus az, aki a fanum (szentély) előtt megáll, és a szentélybe belépni és az áldozatokban részt venni nem képes.

59