Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Testarum in mare iaculationibus ludere (...abban lelték örömüket, hogy ... kavicsokat dobáltak a tengerbe.) A testa-t többnyire az alakítható földből készített tárgyra használják tserepedény, ahogyan az Horatius közismert híres mondásában szerepel, Levelek I. könyv 2. levél /54. sk./: Quo semel est imbuta recens servabit odorem testa diu Megsavanyul minden, ha nem öntöd tiszta edénybe. (ford. Bede Anna ) Am itt egészen mást jelent, mert fazekas tárgyak részeinek a tengerparton nem szokott nagy bősége jelen lenni. Azaz ez itt bizonyos tengeri halaknak a héja, amelyet görögül ooTpaKOsrnak (talán oarpaxov-nak) mondanak. Nevezetesen ilyen héjjal vértezik fel magukat a kagylók és az osztrigák - mindketten tengeri állatkák - vagy a tengeri halacskák. Az előzőekről így beszél Plinius, A természet története 9. könyv 35. fejezetében: Firmioris sunt testae murices et concharum genera in quibus magna ludentis naturae varietas, tot color differentiae, tot figurae planis, coneatis, longis, lunatis (vel ut alii legunt: limatis) in orbem circumactis. - Erősebb héjuk van a bíborcsigáknak és a kagyló fajtáinak, melyeknél nagy a játékos természet változatossága, annyi különböző szín, annyi alakzat, mint a sík, a kúpos, a hosszú, a holdszerű (vagy ahogy mások olvassák, csiszolt) részek körbefonottsága révén. Ezek a csiszolt héjalakzatok alkalmasak arra a játékra, melyeket a következőkben leír a szerző. Az osztrigák héjai ugyanezt a változatosságot mutatják, erről beszámol Gellius, a 20. könyv, 9. fejezetében. Miután ezek az állatkák elpusztultak a tengerben, héjaik megszabadultak a testtől vagy hústól, s miután a hosszas hánykolódás után még simábbá lettek, a hullámzó vizek ereje partra sodorta őket. Itt adtak alkalmat a gyermekeknek, hogy eljátsszák azt a játékot, melyet a következőkben szerzőnk leír. Ezt a görögök eTrooTpaKicrp.os'-nak nevezték. Igen szokásos játékfajta volt ez, a játékot mindenekelőtt ki kell írni Minuciusból, mind rómaiak, mind görögök között, s nem csupán a gyermekek, hanem néha érett korú férfiak számára is. Figyelemre méltó az, amit Cicero elmond A szónok 2. könyve 6. fejezetében a híres államfériakról, Laeliusról és Scipióról. Azt közli, hogy nagyon is szívesen lelték kedvüket a vidékben, és hogy csodálatosan vissza kezdtek térni gyermekkorukba, amikor a városból, mintegy a bilincsekből a vidékre menekültek. Mert kagylókat és csigákat szoktak Caeta és Lucrinus környékén szedni, s megengedték maguknak, a teljes lelki ellazulást illetve a játékot. De részletesen, mármint ami a görögökre vonatkozott, leírták ezt a játékfajtát Pollux és Eustathius. Ez az Onomasticon 9. könyvében a 7. fejezet 119. részében: ó Se enocjtpaKiop.09 49
