Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

kétségtelenül azok voltak, amelyeket Octavius említ, hogy ezt cselekedvén ne tűnjék úgy, hogy a keresztény vallást megtagadják s a gonosz pogány szertartásokra térnek át.

Quis autem ille qui dubitat vernis nos floribus etc. - A pedig kitsoda a ki azt ne tudna hogy mi elünk a tavaszi virággokkal, es hogy mi szoktuk hordozni mind a tavaszi rosat mind pedig a liliumot es minden más virágot valamellyben tsak szép szin es gyönyörködtető vagy jo szagu illat vagyon. Ezekkel a szavakkal Octavius szintén a pogányok előzőkben hangoztatott ellenvetésére felel. A 22. lapon ugyanis azt mondta Caecilius: Non floribus caput nectitis, non corpus odoribus honestatis. - Nem övezitek halántékotokat virágflzérrel, nem ápoljátok testeteket illatszerekkel. Am Octavius tagadja, hogy igaz lenne minden részben, amit a pogányok szemükre vetnek a virágoktól való elfordulásról. Azt mondja ugyanis, hogy a keresztények együttesen és egyenként sem becsülik le a tavaszi rózsát és liliomot s más szép formájú és édes illatú virágokat. Hogy ezen túl meddig jutottak el ugyanezek a keresztények a virágok használatában s alkalmazásában, azt a következő szavakkal fejezi ki Octavius:

His enim et sparsis utimur mollibus ac solutis, et etc. - Mert ezekel a virágokká! mi elünk mind akkor mikor azok szellyel szórva el hányva es kötözetlen vágynak: mind pedig akkor mikor öszve vágynak fűzve a mikor azokat a nyakunk körül is körül köttyük. Ebben a mondatban főnév nélkül csak melléknévi jelzőket használ Minuciusunk és amikor említi azt, hogy sparsos, molles, absolutos, mindig együttérti vele azt, hogy flores. Hasonlóan azt is mondja szerzőnk, hogy sertus flos (kötött virág), és ezzel összekötéssel és egyberendezéssel (ti. egy meghatározott alakba) rakott virágot jelez. Ez a sero, serui, sertum-bó\, jön, ami azt jelenti texo (szövök), ordino (rendezek), iungo (összekapcsolok). Ezekből nyilvánvaló, hogy a keresztények használták a szórt, a fonott és oldott virágokat, egyszerű használatra, nem pedig dobálásra és ünnepi <(>uXXoßoXia-ra, amellyel azokat illették, akiket tisztelettel akartak ékesíteni. Ámde ahogy virágokat és mindenfajta terményt hajigáltak azokra, akiket meg akartak tisztelni, úgy másokat gyalázatból kövekkel, retkekkel, iszappal, üledékkel és sárral dobáltak.

Sane quod caput non coronamus ignoscite - Hogy pedig a fejjünket virág koszorúkkal meg nem koszoruzzuk arrul meg engedjetek. Mert mi a virágnak jo szagat az orunkkal szoktuk szagolni nem pedig a fejünknek a hatulso tetejével,

469