Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

megtétele miatt úgy hitték, az istenek leszállnak ezekbe a kövekbe, ezeket elfoglalják és bennük mélységesen jelen vannak. Arnobius A pogányok ellen (1. könyv) Si quando conspexeram lubricatum lapidem et ex olivis unguine sordidatum, tamquam inesset vis praesens adulabar et affabar,- Ha valamikor régebben megláttam egy sikamlós követ és olajkenettel beszenyezettet, mintha jelen lévő erő lett volna benne, hízelkedő szóval becézgettem és szóltam hozzá. Apuleius a Védőbeszédben a 310. lapon: Negent vidisse se unum in finibus eius aut lapidem unctum aut ramum coronatum. - Megmondhatják, hogy nem láttak az ő határain belül egyetlen megkent követ, vagy koszorúval díszített ágat sem. Ugyanezt veti szemére a görögöknek Clemens Alexandrinus Sztrómata 7. 713.1.

TravTct Xiöov Xiuapov enpocnaivow - minden zsíros követ imádtak. Ősi szertartásuk ezeknek, hogy köveket kenjenek, és már Szt. Jákob pátriarcha idejében el volt fogadva, aki a kánaáni nép utánzásaképpen azt a követ, mely párnaként szolgált neki, fölállította és csúcsára olajat öntött. (Gén. 28:18) De ezt nem azzal a szándékkal tette, amivel a pogányok, hanem csupán álma emlékezetére. Helyesen mondja Augustinus Az Isten városáról (16. könyv 38. fejezet) Nec more idololatriae lapidem perfudit oleo Jacob, velut faciens illum Deum, neque enim adoravit illum lapidem vel eidem sacrificavit. - S nem is a bálványimádás szokása szerint öntötte végig olajjal Jákob a követ, mintegy istenné téve azt, ugyanis nem is imádta ezt a követ, s nem is mutatott be neki áldozatot. Mindezekből világosan látszik, hogy a kenéssel és koszorúzással az istenek tiszteletére folszenteltek köveket és ettől magától XiGoi epijmx01- lettek: lélekkel töltött kövek, ahogy Sancuniathon, egy igen régi szerző nevezi őket Eusebiusnál (Az Evangélium bemutatásáról, 1. könyv 10. fejezet) Qui igitur eos conculcasset aut contumelia adfecisset aliquo ipsomet credebatur deos irritare ac offendere. - Aki tehát ezeket megrugdosta vagy valami más gyalázattal illette, arról azt hitték, hogy az isteneket ingerli és sérti.

Medium spatium civitatis (A város közepére) Ostia városa a tengerpart felé terjedt ki. Amerre a tengerre nézett, nem voltak falai. Ha erre nem figyel az ember, nem érti meg, hogy a város közepét elhagyva hogy érhettek el a szabad tengerpartra, hiszen ehhez úgy látszana, hogy ki kellett volna menniük a városból.

Crispis fluctibus (fodros ... hullámtánc) A crispus alapvetően az, amit kézzel ráncokba szedünk, így pl. crispus a ruha alja, hogyha ujjainkkal összeszedve ráncokba rendezzük. Ilyen értelemben mondják azt is, hogy coma crispa, azaz csavart és mintegy ráncokba gyűjtött haj.

45