Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
XXXVII. fejezet Quam pulcrum spectaculum Deo, cum Christianus etc. - Mitsoda kedvel szemléli azt az Isten mikor a keresztyén ember a kínokkal a bajvivasra mintegy öszvemégyen? midőn a fenyegetések, a halai es gyötrelmek ellen szinten úgy kirendeli magat. Ebben a mondatban Octaviusunk a keresztény mártírokról illetve arról az erőszakos halálról kezd el beszélni, melyet a korai keresztények inkább elszenvedtek, minthogy Jézus Krisztus tanítását elhagyják. Ezeknek a szenvedéseknek a méltóságát, szépségét és díszes voltát, ezen kívül a jutalmát veszi számba ebben a fejezetben szerzőnk, és ezeket találóan és tudósán juttatja érvényre Caecilius gúnyolódásai és csúfolódásai ellenében, melyket az föntebb a XII. fejezet két helyén hozott fel. Lásd a helyet! Ami ezt az első mondatot illeti, jegyezd meg, hogy sok beszédfordulat van benne, amelyet metaforával a katonaságból vagy inkább a gladiátori világból vett. Ugyanis a gladiátorok harca nyújtott a színházban látványosságot (spectaculum), gladiátorok csaptak össze (congrediebantur), hogy harcoljanak, és őket válogatták egymáshoz (componebantur), akkor, amikor párokra osztották őket, hogy egymással harcoljanak. Ezekre ugyanazt a szót használta Quintilianus a Szónoki képzés 2. könyvének 17. fejezetében: Saepe gladiatores sub eodem magistro edocti inter se componuntur,- Gyakran olyan gladiátorokat válogatnak egymáshoz, akik ugyannál a mesternél kaptak képzést. Ezt a mondatot és csaknem a szavakat is Octavius Senecából vette, aki A gondviselés 2. fejezetében így beszél: Ecce spectaculum dignum ad quod respiciat intentus operi suo Deus, ecce par Deo dignum, vir fortis cum mala fortuna compositus, utique si et provocaverit. - Ime, a méltó látványosság, amelyre rátekinthet a munkájára ügyelő isten, íme egy istenhez méltó pár, a bátor férfi a gonosz sorssal összeválogatva, jóllehet ő még azt ki is hívta. Egyébként maga az, ami a régi mártírokra vonatkozik, arra ezekkel a szavakkal felel: ők ugyanis azt hitték, hogy Isten szeme láttára vonulnak a szenvedésekre, és ennek az egyetlen dolognak a megfontolásából vettek maguknak érvet, hogy álhatatosan tűrjenek. Egy példát említettem a szenevedések cselekedeteiből Szent Felicitásét és fiaiét. Ok ott vanak RuinaltUSnál, annak könyvében Acta Primorum Martyrum syncera et selecta ad annum Christi 150. - Az első mártírok igaz és válogatott cselekedetei Krisztus 150. évéig. Ez a Szent Felicitas Antoninus császár idejében élt és általa Krisztus tanítása növekvést és nagyobb gyülekezetét ért el. Ezért bevádolták a papok Antoninus császárnál, aki a városi elöljáróra, Publiusra bízta, hogy szorítsa rá őt, hogy fiaival együtt az istenek haragját áldozatbemutatással enyhítse. Publius úgy gondolta, hogy csak magánúton figyelmezteti őt, hogy áldozzon a pogányok isteneinek, ám ő ezt visszautasította. A következő napon tehát 446
