Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

régiek áldozatainak, melyeket az Újtestamentumban a keresztény egyház figyelembe kell hogy vegyen. Innen van az, hogy Tertullianus az Apologia 30. fejezetében ezt mondhatja: Offero ei opimam et maiorem hostiam; quam ipse mandavit: Orationem de carne pudica, de anima innocenti, de Spiritu Sancto profectam. Non granaturis unius assis, Arabicae arboris lacrimas,- Teljes és nagyobb áldozatot ajánlok fel neki, amit ő maga követelt: beszédet a szemérmes testről, az ártatlan lélekről, mely Szentlélektől származik. Nem az egy fityingbe kerülő gránátalmákat, nem az arábiai fa könnyeit. Ugyancsak ő Scapulához, 2. fejezet: Sacrificamus - sed quomodo Deus praecepit, pura prece: Non enim eget Deus conditor universitatis odoris aut sanguinis alicuius. - Áldozunk, de úgy, ahogy azt Isten parancsolta, tiszta könyörgéssel. Nincs ugyanis Istennek, a világmindenség alkotójának feltétlen szüksége bármifajta illatra vagy vérre. Ehhez még egy helyet hozok fel Justinus Martyr Párbeszédéből, amelyet a zsidó Tryphonal folytatott, a 387. lapon. Ez valamire jó jelen tárgyunkban. Ezt mondja: 'On pev ouv Kai euyai Kai enyapianai útto tov a£uov yivogevai TeXetai govai Kai euapearoi eicn no 0eu> 0uaiai, Kai auTO? 4>r|p.i. Tairra yap gova Xpioriavoi TtapeX aßov iToieiv, Kai etr’ avagypaei 8e tt]s Tpcjjp? atrnov £epa? Te Kai úypas. Quod igitur preces et gratiarum actiones a dignis fieri solitae, sola perfecta et accepta Deo sacrificia sint et ipse sentio. Nam haec sola acceperunt Christiani facere etiam in recordatione alimenti sui sicci et liquidi vel humidi. - Hogy pedig a könyörgések és a köszönetmondások, ahogyan azt a méltók szokták tenni, az egyedüli tökéletes és Istentől elfogadott áldozatok, azt én is így tudom. Mert egyedül ezeket fogadták el a keresztények, hogy megteszik, akár száraz, akár folyékony vagy nedves élelmük felidézésében. Mindezekből világos, hogy a korai keresztény egyházban nem voltak anyagi vagy külső áldozatok, nemhogy miseáldozat, melyet a mai római egyház használ. De mindaz, amit az áldozat néven jelzett, szellemi volt és szent és lelki indulat, s ezen kívül semmi sem volt, még Szent Eucharistiában sem, amelyet áldozat néven emlegettek a korai egyháznál. Miután ezt előrebocsátottuk, térjünk át arra, hogy Minucius egyes mondásait a keresztények áldozatáról megvizsgáljuk.

Cum sit litabilis hostia bonus animus etc. - Hiszen az engesztelő es kedves áldozat a jo lelek, a tiszta elme es az igaz lelki esmeret. A litabilis a lito igéből van, az pedig az eredeti luo-ból származik, és azt jelenti, hogy mosni, megtisztítani. A /wo-ból van a luto és a lito. És ez az utolsó nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy sacrifico (áldozok), hanem hogy áldozva az isteneket engesztelem, s őket barátaimmá, valamint jóindulatú segítőimmé teszem. Ebben az értelemben használta ezt a szót Plautus, A karthágói ifjú 2,41. sk. soraiban:

Si herele istuc umquam factum est, tum me Juppiter

395