Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
elrejteni, mert ezek tisztességtelenek, s nem képesek eltűrni a fényt. Ámde ezen a helyen e szokás igazi okát adja elő Octavius. Et quod in dies nostri numerus augetur non est etc. - Hogy pedig a mi szamunk naponként nevelkedik azt nem lehet hibának vagy tevelgő tudományból szármázó gonosznak tartani hanem inkább tanubizonysaga ez annak hogy a mi tudományunk jo es ditseretre méltó. Mert úgy szokott a lenni hogy a szép es hellyes eletnek a nemeben mind azok alhatatossan meg maradnak akik eddig abban eltek mind pedig azok is arra reá adják magokat a kik még azt nem tartottak. Jóllehet a gyors terjedés nem mindig bizonyítéka valamely vallás belső kiválóságának, mert hogyha kedveli a romlást és annak igazolását adja, könnyen nagy tömeg ember kapcsolódik hozzá, még hogyha ez távol van tőle, sőt a bűnöknek és romlásnak hadat üzen s mégis gyorsan halad előre, ez annak a bizonyítéka, hogy igaz és belső kiválóságával győzi meg az emberek lelkét. Sic nos denique non notaculo corporis ut etc. - Mi egy mast is nem valamelly jelből vagy jegyből esmerjük meg a mint ti gondollyatok hanem a szelidtsegből es emberségből. Bármennyire tagadja azonban Minucius, hogy a keresztények valamely testi jegyről szokták egymást felismerni, mégis úgy gondolom, hogy a pogányok nem vaktában vetették a keresztények szemére a testi jeleket és jegyeket. Mert azok kezükre és karjukra Krisztus nevét vagy a kereszt jelét szokták rányomni, vagy pedig ezeket ruházatukba is beleszőtték, ahogy ennek a szokásnak a nyomai Justinus Martyr Apológiájában elég bőségesen megvannak. Ebben az ügyben kétségtelenül Pál apostolnak a Galatákhoz írt levele végső fejezetében Írott szavaira tekintettek: eyw yap Ta crn.yp.aTa tou Kupiou Iperon ev tw atopuTi pou ßacrra£a). - mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben, (ford. Károlyi Gáspár Sic nos quod invidetis fratres vocamus (így... irigységetekre egymást testvérnek szólítjuk) Az az ártatlan megszólítás, mellyel övéiket az apostolok testvéreknek hívták, és akik Krisztus tanításának valós felismerésére eljutottak, alkalmat adott a pogányoknak, hogy a keresztények életéről és erkölcseiről gonoszul alkossanak ítéletet. A pogányok számára ugyanis a testvér és nővér szavak a szemérmetlenség résztvevőit jelentették, ahogy ezt 387
