Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

beszél: Verbum herele hoc verum est sine Libero et Cerere friget Venus. - Jól mondják, hogy Ceres meg Liber nélkül ám kihűl Venus, ford Kárpáthy Csilla)

Alexander ille Magnus etc. (Nagy Sándor) Meseszernek azok, melyeket a keresztény szerzők erről a dologról előadnak, s ezt fölöttébb tudós módon mutatta meg Jablonskius az idézett helyen. Plutarkhosz helye fejezte ki láthatólag, hogy mennyi igaz van ebben az elbeszélésban, mikor azt mondta (Nagy Sándor élete, /27/ 680 sor): AXeijavSpos

ev emoroXri upos tt)v ppTepa (jrnaiv yeyovevai Tivas auTco pavGeias airoppriTous, ás eTraueXtov (fpaaei upos povriv €KeiVT|v. - Akexandrosz azonban anyjához írt levelében azt mondja, hogy titkos jóslatokat kapott, de egyedül esek neki mondja el őket, amikor majd hazaérkezik, (ford. Máthé Elek) Tehát Nagy Sándornak csupán bizonyos jóslatokat és előrejelzéseket adtak a papok, amelyeket dolgaira ügyelve nem akart nyilvánosságra hozni, hanem azt jelezte, hogy egyszer majd, visszatérte után, anyja előtt fogja feltárni. Mivel pedig anyját, Olümpiászt ezután nem látta, ezeket a bizonyos jóslatokat örök feledés kell, hogy fedje. Ha viszont a keresztény szerzőkre hallgatsz, ez a beszélgetés Egyiptomban történt egy bizonyos Leónnal, az áldozatok nagy főpapjával, s tárgya ennek nem valami jóslás vagy előrejelzés volt, hanem az, hogy Egyiptom istenei kezdetben emberek voltak. Már ez az egyetlen eltérés joggal teszi gyanússá az egyházatyák ezen elbeszélését. Ehhez azt lehet hozzátenni, hogy Nagy Sándor életrajzírói: Diodórosz Siculus, Arianus, Plutarkhosz és Curtius megemlítik ugyan azokat az áldozatokat, amelyeket ez a király Apisznak Memphiszben bemutatott és azt is, hogy beszélgetések folytak közte és Iuppiter Ammón papjai között Marmatikában: de Leónról, s azokról a titkokról, amelyeket neki az egyiptomi papok föltártak s az erről a dologról anyjához küldött levélről egy szót sem olvasunk. Valószínű tehát, hogy a későbbi időkben valamifajta gonoszkodó csempészett egy ilyen ügyekről szóló levelet Nagy Sándor dolgai közé, melyet a korai egyház atyái eredetinek tartottak bizonyíték nélkül, és később ebből érveltek.

Hogy mi volt ennek a levélnek a tárgya, a következőkben írja le Minucius:

Illic Vulcanum facit omnium principem et caetera... et de spicis Isidis ad hirundinem sistrum (... valamennyi isten között az elsőség Vulcanust illeti meg ... és Isis kalászaitól a fecskéig és csörgőig jut el) Ezek a szavak nehezen érthetők, és ezért sok gyötrődést okoztak a magyarázók tehetségének. Véleményünk szerint a hely romlott és javíthatatlan a másolók gondatlansága miatt. De mégis próbálkozzunk meg vele, hogy vajon némi alkalmas értelem kicsikarható-e ezekből a szavakból: Egyes tudósok, köztük Davisius, úgy gondolják, hogy ezt a

265