Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

évében. Amikor átkerült Rómába, Augustus, Maecenas és Pollio, ismeretségébe jutott. Joggal tartották öt ezek a latin költők fejedelmének. Eclogákat írt Theokritosz, Georgicát Hésziodosz és Aeneist Homérosz utánzására, a két első művét Maecenas és Pollio az utóbbit Augustus tiszteletére. Figyelmeztetést kapott Augustustól, hogy fejezze be ezt a költeményt. Megmutatta neki a 2. 4. és 6. könyveket, mint a többieknél pontosabban kidolgozottakat. Ezekben, amikor Marcellus halálát olvasta fel, megszakította őt Augustus és Octavia felcsukló zokogása. Brundisiumban halt meg a város alapításának 733. évében. Augustusszal kellett volna találkoznia kelet felőlről jövet, de meghalt. Holttestét Nápolyban helyezték nyugalomra a következő felirattal:

Mantua me genuit Calabri rapuere, tenet nunc Parthenope. Cecini pascua rura duces.

Mantua szült, elvitt Kalábria, Nápoly a sírom pásztori, földművelő s hősi dalom szava zeng.

(ford. Nagy Ferenc)

Haldokolva azt az utasítást adta, hogy az Aeneist égessék el. Am Augustus azt megtartva Tuccának és Variusnak adta át javításra, akik azonban csupán azt vették el, ami fölösleges volt, de nem bátorkodtak hozzátenni semmit.

Hogy visszatérünk azokra a szavakra, amelyekre Octavius utal, ezek az Aeneis VI. énekének 724. /skk./ soraiból vannak ahogy így szól:

Principio coelum ac terras camposque liquentes Lucentemque globum Lunae, Titaniaque astra Spiritus intus alit, totamque infusa per artus Mens agitat molem, et magno se corpore miscet.

Inde hominum pecudumque genus, vitaeque volantum

Földet, eget, dagadó habokat, holdgömb ragyogását és títáni napunk, mindent, kezdetben a benső lélek táplált, és a világszellem, mely elömlött összevegyülve velük vitt mozgást nagy tömegükbe.

Innen az emberi faj, meg a földön az állati, innen minden szárnyas...

(ford. Lakatos István)

213