Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
nem nézhetünk, de a vízbe letekintve látjuk, mi történik fönn az égen. Van sok más dolog is, mely akadályozza azt, hogy ezt a mondást túlságosan széles körre teijesszük ki Quo magis mihi videntur... - Es ennyivel is inkább el hiszem hogy nintsen eszek, erzekenysegek, es szemek azoknak az embereknek akik e világnak ezt a szepesseget azt mondják hogy nem valami isteni fölötesseg tsinalta, hanem az tsak valami aprólékos particulaknak történetből való öszve állásából es lett. Ezekkel a szavakkal Epikurosz felfogására utal, melyet Caecilius is alkalmazott a fentiekben, V. fejezet 8. lap. Kezdetben az összes atom természettől stb. Ezen szavak kapcsán Epikurosz tanítását az atomokról és a világnak belőlük véletlenül történt összeállásából elég bőven leírtuk Quid enim potest esse tam apertum (Mi lehet olyan nyilvánvaló...) Csaknem szó szerint írta ki ezt szerzőnk Ciceróból, akinél Az istenek természete 2. könyvében /4. fejezet/ ez így áll: Quid potest esse, tam apertum, tamque perspicuum, cum caelum suspeximus, caelestiaque contemplati sumus, quam aliquod esse numen praestantissimae mentis, quo haec regantur. - Mi lehet annyira nyilvánvaló, annyira kristálytiszta, mint az, hogy amikor az égre pillantunk és az égi jelenségeket szemléljük, léteznie kell egy olyan legmagasabb értelmi képességekkel felruházott isteni hatalomnak, amely mindezeket irányítja? (ford. Havas László) Ugyanezt az érvet hozza föl a A jóslás 2. könyvében: Esse praestantem aliquam aeternamque naturam, et eam suspiciendam adorandamque hominum generi, pulcritudoque mundi, ordoque rerum caelestium cogit confiteri. - Van egy bizonyos kiváló és örök természet, és annak megvallására, hogy erre fel kell tekinteni és ezt imádni kell, az emberi nemet mind a világ szépsége, mind az égi dolgok rendje kényszeríti. A következőkben Octavius már azokat az egész világ szemléletéből levezetett érveket hozza föl, melyekből biztosan rájöhetünk, hogy létezik valamely nagyon bölcs és hatalmas isteni erő, mely fölötte van ennek a világnak. Mindazt, amit felhoz ebben a fejezetben, a világban szembetűnő bölcs rendből veszi, illetve, hogy minden dolog egyetemesen biztos célra, méghozzá a legbölcsebbre irányul. Az emberen kívüli dolgokat ebben a világban Octavius olyanoknak tartotta, hogy híján vannak a bölcsességnek és ezért alkalmatlanok arra, hogy magukat bölcs rendbe sorolják s a legjobb célok elérésére válasszák ki. De mindezek mégis megtalálhatók bennük, tehát szükségszerű, hogy valamely nagyon bölcs fölső Lény irányította, rendelte és tervezte mindezeket; ez az Isten, aki a világot alkotta, és ettől kezdve 184
