Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Int ez a testalkat (ha a föld sara, ostobát, le nem húz), Hogy, ki a homlokodat felfedve az égre szegted arcod, Lelkedet is felemeld, a magasba, fel! el ne súlyosod)ék S tengjen a szellem alant, mig a tested az ég felé irányul! (ford. Hegyi György) De erről az érvről meg szeretném jegyezni, hogy többen úgy látták, hogy ez másokkal együtt alkalmas bizonyíték az értelmes Létező meglétére, aki az embereket meghatározott célból alkotta, elválasztva viszont és magában nem elég erős erre való érvként. Mert a vadállatoknak is vannak bizonyos fajai, melyek alkatuk folytán hasonlóan felnézhetnek az égre, akár mi. És ezen kívül azt mondják, hogy nem emelhet fel bennünket a komoly és a bölcseséggel ellátott gondolkodás a földi dolgoktól a legfelsőbb isteni erő ismeretéhez, és ezért arccal a föld felé fordulni nem elég bizonyítéka a földi és csak a földi javak felé irányuló alkatnak. Sacrilegii enim vel maximi instar est humi... - Mert szentség törés vagy az Istennek tartózó tisztességnek meg kisebbitese a földön keresni azt amit tsak odafel lehet meg találni. Sacrilegium a sacer-bői (áldott - átkozott) és a lego-ból, ami seligo, ki választom. A szent dolgok ellopását jelenti, amilyen szent dolgok voltak valaha, amint ma is, a templomok ingóságai és egyéb fölszerelésük, melyek az Isten tiszteletre valók. Ilyen értelemben mondta Cicero /Pszeudo-Cicero, NB/ a Sallustius elleni beszédében (5. fejezet): Abire in sodalitium sacrilegii. - Eljutni a szentségtörők baráti körébe', és Quintilianus ( 4. könyv, 2. fejezet): Sacrilegium admittere. - szentségtörést követni el. Ezekkel a szavakkal Octavius arra utal, hogy az Istent megillető megtiszteltetésből vesz el az az ember, aki nem vizsgálja az ég természetét és állapotát, ahol az isteni természet jegyeit, a bölcsességet, hatalmat és a többit bőven, nagy mértékben meg lehet pillantani erőfeszítése nyomán. Ezeket ugyanis nem a földön kell keresni, mely Istennek sem jelentlétét sem természetének vonásait nem mutatja s jelzi. Mindezt azonban csak finoman és jogos korlátok között kell elfogadnunk. Mert annyira kiváló a földi dolgok természete, hogy ezekből és ezek méltányos szemléletéből bárki fölemelkedhet ugyanúgy az Isten ismeretére, mint az égi dolgok szemléléséből. Ezen kívül az sem igaz, hogy azokat dolgokat, amelyeket a magasságban lehet megtalálni, azokat a földön nem kell keresni. Amikor néha a Nappal fogyatkozás vagyis eklipszisz történik, a vízben alkalmas képe mutatkozik. A Nap sugarainak ragyogása és ereje miatt magára a Napra 183
