Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Procul est ab eius simplicitate subtilis urbanitas - Ő értelmét igazan ki ado ember léven nem szokott tsaloka es városi tréfával valakit meg játzodtatni. A simplex a semel plicando-bó\ (egyszer meghajtva) van, ami egyetlen és nincs is mással összefogva, vagy keverve. Az emberre átvíve azonban ez a szó azt jelenti, hogy nyílt, őszinte, akiben nincsen semmi csalárdság vagy ármány, s ez a fictus (hazug) és a vafer (álnok) ellentéte, ezt néha a latinok dupplex-nek (kétszínű) hívják. Cicero így írja Az ismerősökhöz írt levelei 11. könyvében a 28. levélben: Trebatius tuum erga me animum simplicem atque amicum aperuit.- Trebatius feltárta, hogy a te gondolkodásod velem szemben őszinte és baráti. Továbbá a Szónok (De oratore) 69. fejezetében: O virum simplicem, qui nos nihil celat! - O őszinte férfiú! Semmit sem palástol előlünk! Sapientem qui serviendum necessitati putet. - Bölcs, aki úgy gondolja, hogy ellenvetés nélkül el kell fogadni a szükségszerűséget. Az urbanitas általában a művelt városokban kötelező erkölcsöket jelenti, most azonban sajátosan olyan mondások jelölésére vonatkozik, melyekben van valami nevetséges, vagy legalábbis a választékos elmeél, és a tehetség szól mellettük.

Quid igitur? ut qui rectam viam nescit... - Mit mondunk azért Caeciliusrol? Ezt hogy valamint az aki nem tudja az egyenes utat valahova ha el indul valamellyiken es az amint gyakran meg esik az két fele válik, nem tudván mellyiken kell menni fel akad magaban es epekedik; mivel sem egyet magánosán ki nem mér választani, sem annak minden agazatit nem tarthattya jo útnak az ő tzeljára: így szintén a ki az igassagnak esméretére itellet tétel által el nem jutót annak a miképpen a tsalokas gyanusaga talal esni, úgy vagyon az ő bizonytalan vélekedése is. Remek ez a hasonlat, amellyel az isteni dolgok megismerésének bizonytalanságáról kételkedőket azokhoz az utasokhoz hasonlítják, akik teljessséggel nem ismerik az útvonalat, és egyáltalán nem tudják, hogy melyik irányba kell eltérni, amikor az út kétfelé oszlik. Mert az ilyenek teljesen biztosan tévedésben forgolódnak, illetve ez fenyegeti őket.

Singulas vias eligere nequit (ahhoz sincs mersze, hogy egyet kiválasszon magának) Mivel nem ismer biztos bizonyítékot, amelyből kiderülne, hogy az biztosabban elvezetheti őt céljához, mint a másik.

Nec universas probare (/és ahhoz sem/, hogy valamenyit célravezetőnek tartsa). Mert csak egyetlen út vezet arra, amerre megy. A szerző tehát itt nagyon is helyesen beszél így,

173