Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
azt mondta, hogy ő egy ilyen jó napon a kövekbe akad. Mert hogy az ostiai tengerparton egy megkent és képpel ellátott pogány követ imádott. De visszatekintett azokra az életkörülményekre, amelyekben a keresztény élt. Ők, mint Plautus, kézműves mesterséget folytattak, márpedig ilyeneket folytatni római polgárok és előkelők teljességgel méltánytalannak tartották. S közülük sokan, ahogy már megjegyeztük, pékek, vargák, bőrcserzők s más effélék voltak. Azt mondja tehát, hogy Octavius a keresztény pékek között a legelső, ám a filozófusok között utolsó. Parce in eum plaudere... - Ne tapsoly örömödben mintha mar egesszen meg nyerted volna őtet. A plaudere az manus collidere (összecsapni a kezet) és strepitum ciere (zajt csapni). Ezt a gesztust használták a régi rómaiak mindenekelőtt a komédiák cselekményének végén, mivel pedig a komédiák mindig jó véget értek, már ekkor helye volt a gratulációknak és a mások kinevetésének is, ennek jeleként csapták össze a kezüket. így mondja Quintilianus: a Szónoki képzés 6. könyve 2. fejezetében: Tunc est commovendum theatrum, cum ventum est ad ipsum illud quo veteres tragoediae comoediaeque clauduntur, plaudite. - Akkor kell indulatba jönni a színháznak, amikor elértek ahhoz a ponthoz, mellyel a régi tragédiák és komédiák zárulnak: plaudite (tapsoljatok). Itt Minucius, a vita döntőbírója arra figyelmezteti Caeciliust, ne gratuláljon magának, és ne is nevesse ki társát, mielőtt az is el nem mondta a maga álláspontját, s mielőtt az egész ügynek vége lenne. Concinnitate sermonis A sermo concinnus jól készült, s hellyessen kidolgozott discursus. Ez a főnév a con-ból és a cinnus-ból van összetéve. Ezt Vossius az Etymologicumban a coedo-ból vezeti le, hogy amint a civis a coevis-bö\ van, így a cinus - ahogy a régebbiek írták - a coinus-ból. Sajátosan pedig úgy gondolja, hogy ezt jelenti: különböző dolgokból való keverék. Cicero A szónok (Orator) VI. fejezetében azt a szólásmódot, amely középen van a hangzatos és alantas között cinnum amborum - kettejük keverékének hívja, azaz keverékeknek. Cicero szavai így vannak: Est autem quidam interiectus inter hos medius et quasi temperatus, nec acumine posteriorum nec flumine utens superiorum, ut cinnus amborum in neutro excellens, utriusque particeps. - Van azután egy, e kettő közé vetett középső, s mintegy mérsékelt, mely sem az utóbbi élét, sem az előbbi áradását nem használja, így kettejük keveréke, egyikben sem tűnik ki, mind a kettőben része van. Innen aztán a concinnus: jól kevert és alkalmasan összeállított. Cornelius Nepos az Epaminondasban (V. fejezet, 1.) Concinnus in brevitate respondendi - talpraesett válaszai rövidségükben 165
