Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Kittionbeli Zénónt kapta ellenfelül, a sztoikusok atyját, aki Platón azon tételétől eltérve, mely a testi dolgokból merített megismerés bizonytalanságát hangoztatta, nyilvánosan az érzékelés biztonságát és a kétségtelen kritériumok alapján való megismerést hirdette. Arkészilaosz nem vetette el ugyan Platón idea-rendszerét, viszont ezzel a Zénónnal szembeszállt. Ugyanis a régiek tanúsítják, hogy ő otthon élesebb felfogású tehetséggel megáldott tanítványainak azt keményen előadta, de nehogy ezt a titkot a köznép ismeretére bocsássa, úgy vitatkozott az érzékekre ható dolgokról, hogy azokat mind bizonytalannak mondta, és azt hangoztatta, hogy ilyen módon a legrégebbi filozófusok szerénységét utánozza. Innen született róla az a vélemény, hogy mintegy mindent kétségesnek és bizonytalannak tartott. Erről Cicero kiválóan beszélt a Szónok III. könyve XVIII. fejezetében: Arcesilas primum ex variis Platonis libris sermonibusque Socraticis hoc maxime adripuit, nihil esse certi quod aut sensibus aut animo percipi possit: quem ferunt primum instituisse, non quid ipse sentiret ostendere, sed contra id quod quisque se sentire dixisset, disputare. - Arkeszilasz először ragadta meg Platón különféle könyveiből és szókratészi beszélgetéseiből azt, hogy nincs semmi biztos, amit akár az érzékekkel, akár értelemmel föl lehet fogni; róla mondják azt, hogy kezdeményezője volt annak, hogy ne azt mutassa meg, hogy neki magának milyen felfogása van, hanem azzal vitázzon, amit ki-ki saját felfogásként hangoztatott. Innen származott ez az ifjabb Akadémia, amelyben bizonyos gyorsasággal feltűnt tehetségének és szellemének bőségével Kameadész. Egyébként Arkészilaosz Athénben halt meg hetvenöt éves korában, miután mértéktelenül ivott színborból s őrületbe esett. Et multo post Carneadis (Majd jóval később Carneadesnek...) Ezt onnan lehet magyarázni, hogy Kameadész az Akadémiában Arkeszilasz halála után következett, mert ennek az iskolának három igazgatója, vagy első embere ismeretes, köztük volt Lükidasz Euander és Hégészinosz, ahogy Cicero az Akadémiai kérdések könyveiben közli. Quo genere philosophari et caute indocti possunt et docti gloriose, a mitsoda okoskodásnak a nemeivel mind a tsekelyebb értelmű emberek helyesen elhetnek mind pedeg a böltsebbek e szerent ditseretesebben böltselkedhetnek. Itt Caecilius az általános kételkedésnek csodálatos dicséretét hangoztatja. Ezekről nem látom, hogy megállhatnak-e, mert ami először is a kelleténél tanulatlanabbakra vonatkozik, amennyiben azoknak minden kétségesnek és bizonytalannak tűnik, úgy kell, hogyha alapelveik szerint akarnak cselekedni, ne őrizkedjenek a veszélyektől sem, ne kerüljenek el 160
