Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
pogányok társai, amennyiben azok szokásait követik , és ne tegyék magukat részesévé a bálványimádásnak, ha ezeket díszeik sorába engedik, hiszen tudják róluk, hogy a pogányok azokat ei? tt)v tcüv Aai[iwviojv ayapiarov űrre pecnav ad ingratum Daemonum ministerium adhiberi. - a démonok elutasított szolgálatához használják. Innen van az, hogy amikor Severus és Caracalla császárok parancsára ajándékokat osztottak ki a katonáknak, egy ajándékra méltó tribunussal az történt, hogy a koszorút, melyet a többiek fejükön hordoztak az ünnepély jegyében kezével összemorzsolta, amikor pedig megkérdezték az okát, mért tette ezt, azt felelte, én keresztény vagyok, s ezért nekem nem szabad babérkoszorúsan vonulni. Ez a tett adott alkalmat Tertullianusnak is, hogy megírjon egy könyvecskét, amelyet a Keresztény katona koszorúja címmel látott el, s ebben meglehetős bőséggel előadta, hogy a keresztényeknek elsősorban abból származik adott szokása, hogy ezt okkal kerüljék, hogy a sátán tisztségviselői vezették be. Valamint innen van az is, hogy Clemens Alexandrinus azt mondta, a lelkiismeret miatt kell tartózkodni a koszorútól, mivel a koszorú, £180X019 KaTuogaoTai dedicata sit simulacris - a szobroknak van szentelve. Justinus Martyr is rossznak tartja a virágfonatokat és koszorúkat, amennyiben a démonok tiszteletére szolgáltak (Apologetica 2. könyv) Reservatis unguenta funeribus (a ... kenőcsöket a temetésre tartogatjátok) Amely kénetektől a keresztény emberek elfordultak, ugyanazokat a halottaknál akalmazták s az eltávozottakat, ugyanúgy mint a pogányoknál, jócskán bekenték ezzekkel. Plinius a Természettörténet 13. könyvének 1. fejezetében Unguentorum honos et ad defunctos pertinere cepit. A kenettel való megtiszteltetés kezdett az eltávozottakra is vonatkozni. A keresztényekről pedig Tertullianus tanúsítja az Apologeticában, sciunt Sabaei pluris et carius suas merces Christianis sepeliendis profligari quam diis fumigandis. - Tudják a sabaeusok, hogy többért és drágábban adják az eltemetendő keresztények számára, mint a semmibe veendő istenekére. Firmicus szintén a pogány vallások tévedése 73. lapján: Unguentum reserva mortuis reserva moriturus. - A kenetet őrizd meg a halottaknak, őrizd meg, mert te is meg fogsz halni! A hullák ezen kénetekkel, illatszerekkel és fűszerekkel való temetésének szokása a régi egyiptomiaktól származik, akik a hullákból kénetekkel csináltak múmiákat. Ezek közül sok még ma is megvan. Egyiptomból a szomszédos zsidókhoz került át az a szokás, s tőlük átvéve a keresztények is beiktatták szertartásaik közé. Coronas etiam sepulcris denegatis (még a sírokra sem tesztek koszorút) Az első keresztények tartózkodtak ettől a szertartástól, nehogy a pogányokkal valami közös vonásuk 153
