Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

calceatis et minus bene tectus vel vestitus. A másiknak pedig - mármint Chleucharmusnak - a köpenye nagyon elnyűtt, szakadozott volt, a lábán nem volt saru, és kevéssé volt jól takarva vagy öltözve.

opere Néhány tudós ezt a szót kiiktatja, és azt akarja imi ope, re laboratis; de ez nem szükségszerű. Az opus ugyanis itt más számára végzett fáradságot és szolgálatot jelent, és a fentebb leírt szegénység bizonyítékát adja. Ugyanilyen értelemben használta a szót Horatius (Levelek I. 1. 20. sk.):

diesque longa videtur opus debentibus.

... s mint aratóknak hosszú a nappal...

(ford. Bede Anna)

Ám az a következtetés, amelyet Caecilius a keresztényeknek ebből a szegénységéből levezet, teljességgel hamis: Ergo Deus non vult aut non potest opitulari suis ita aut invalidus aut iniquus est. - Istenetek... nem tud vagy nem akar az övéin segíteni. Az igaz, hogy ebben az esetben nem akar segíteni Isten, de ettől még nem méltánytalan, hanem inkább nagyon is bölcs; ugyanis a szegénység természetétől fogva alkalmas arra, hogy az ember lelkében a legragyogóbb erényeket szülje: az alázatosságot, a világ hiábavalóságainak csodálatra méltó megvetését, a hozzáértést és másokat, amely erényekről teljességgel elfogadott, hogy ebben a világban a bölcs Isten kelti és táplálja őket. Remekül beszélt a keresztények ezen szegénységéről Lactantius az Isteni tanítások V. könyvének 2. fejezetében: Quum posset Deus populo suo et opes et regna largiri, sicut dederat ante ludaeis, quorum nos successores et posteri sumus: Idcirco eos voluit sub aliena ditione atque imperio degere rerum prosperarum felicitate corruptus in luxuriam laberetur ac Dei praecepta contemneret, sicut illi maiores nostri, qui saepe terrenis ac fragilibus his bonis enervati, aberrarunt a disciplina et legis vincula ruperunt,- Jóllehet megvolt Istennek a lehetősége, hogy népének kincseket és országokat adjon bőkezűen, mint ahogy ezt régebben megadta a zsidóknak, akiknek mi követői és utódai vagyunk: azért döntött úgy, hogy mások hatalma és parancsa alatt éljenek, mert az a kedvező dolgok szerencséjétől megromlott, fényűzésbe hanyatlott és Isten törvényeit megvetette, mint ahogy azok az őseink, akik gyakran a földi és törékeny javaktól elerőtlenedtek, eltértek a fegyelemtől és a törvény kötelékeit széttépték.

Tu qui immortalitatem postumam somnias. (Te a halál utáni halhatatlanságról álmodozol) A postumus a post-ból (után), ahogy az extra-ból extremus (kívül - végső), az infra-ból infimus (lent- legmélyebben fekvő), így a post-ból is postumus (legutolsó). De eltér

144