Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
vádolták őket, hogy a római néppel szemben inkább a királynak kívántak jót és őt támogatták. így tehát könnyen át lehetett vinni: Es a ti tarsaságtoknak nem azok örülnek, nem is azok veszik hasznát, a kik ónként tselekesznek valami jót, hanem tsak a kik arra választattak. Caecilius ezekkel a szavakkal arra a számos filozófusra utal, akiknek a végzetről volt vélekedésük. Hogy a fatum mi is, azt a fentebbiekben elmondtuk. Ez isten megváltoztathatatlan mondása, amelynek végbe kell mennie. Ezért olyan dologra használják, amelynek nem lehet nem léteznie, és ezért abszolút módon szükségszerű. Igaz, hogy ők különböző elgondolással magyarázták ezt. Pl. egyesek a végzetet a természeti dolgokban és égiekben látták, igen sokan voltak azonban olyanok is, s köztük a sztoikusok úgyszintén, akik ezt, mint az emberi dolgokra és az emberek szabad cselekvéseire vonatkozót, terjesztették ki. Ezért találhatjuk az ő különböző helyeiket, melyekben azt hirdetik, hogy az emberek minden bűntől mentesek. Vagyis ők az összes bűnt, bármilyen is az, a végzetre és az azt kezdeményező istenekre vezetik vissza. így Seneca az Oedipusban, 980. skk: Fatis agimur cedite fatis Non sollicitae possunt curae Mutare rati stamina fati Quidquid patimur mortale genus Quidquidfacimus venit ex alto A végzet űz. A végzeted éljed! Aggodalom nem váltja az orsó sors-kiszabta célfonalát, így bátmit tűrünk, halni-hanyatlók, bármit ha teszünk, az az égből jő. (ford. Jánosy István) Ide tartozik az is, amit Diogenes Laertius a sztoikus Zénóról ad elő: Servulum nimirum quemdam eius quum ab hero suo ob furtum aliquod ad verbera posceretur illi se excusasse, alludentem ad doctrinam magistri, eo quod fato ad furtum fuerit adductus, sed respondisse contra philosophum et hoc ipsum fatum vult ut propterea vapules. - Amikor egyik szolgafickója az urától valamely tolvajlás miatt ütlegelésnek volt kitéve, magát előtte a mester 139
